2009.12.01 10:30
Szerző: baba1973
Sziasztok!
Köszönöm, hogy érdeklődtök, a babák nagyon jól vannak, szépen fejlődnek egy kiló körüliek.
Nem a fórumot szeretném hanyagolni, hanem borzalmas lelki állapotban vagyok valószínűleg saját hibám miatt. Olyan EMBERNEK tiszta nagybetűvel okoztam nyugtalan perceket akit mindenkinél többre értékelek, Neki köszönhetek mindent, imádom, szemben tudnám köpni magam..
Sokan már ismeritek babásodás előtti életemet, de most konkrétumok nélkül leírom, hogy más is tanuljon belőle.
Úgy éreztem mindig, hogy erős vagyok, mindent kibírok, a céljaimat és az életemet csak én magam irányíthatom, sosem számíthattam senkire ebben, ezt nagyon korán meg kellett tanulnom. 17 évesen férjhez menekültem otthonról, mert két iskolába jártam egyszerre, közben műszakban dolgoztam, hogy fedezni tudjam az iskolák költségét ami persze ellenkezett a szüleim elképzeléseivel, ezért ezt titokban kellett tennem. Tanáraim ebben nagyon sokat segítettek, nélkülük nem ment volna. Szüleim közben úgy gondolták, hogy csavargok, sosem hittek bennem. 17 évesen semmi másra nem vágytam mint arra, hogy hozzám is tartozzon valaki akit szerethetek, legyen egy gyerekem, megadhassak neki mindent ami az én addigi életemből kimaradt. 18 évesen megszületett a nagyfiam. Végtelenül boldog voltam. A férjemet beiskolázták, 200km-re került tőlem, de erős voltam és boldog, nem volt előttem akadály, nem létező fizetésemet úgy biztosítottam, hogy kenguruba kötött pár hónapos gyerekemmel a környező kukorica táblákba „békarokkát” gyógynövényt szedtem nappal és adtam le a felvásárlónak pont mint a cigányok csak szőkén. Este jöttek hozzám a vendégek, 2-3 hajat csináltam meg minden éjjel, így egészen jól éltünk kisfiammal. A férjemet 2 év után hazahelyezték, így belevágtunk egy építkezésbe full hitelből, közben jött a második kisbabám, felhívtak, hogy mentsem amit lehet mert csőd eljárás indult a kivitelező ellen, én begörcsöltem 16 hetes babám pár nap múlva 2 db- ban szedték ki belőlem. Megráztam magam, hisz volt családom, szerettem őket és rá egy évre megszületett a más kisfiam is. A hitelekkel a nyakamban 3 éves és 3 hónapos gyerekkel azonban egyedül maradtam, mert a férjemnek elege lett a küzdelemből. Egy világ omlott össze bennem, de túléltem a gyerekeim miatt, mert muszáj volt, felelősséggel tartoztam feléjük. Még keményebbé vált egyedül az életem, de a gyerekeim feledtették. A mostani férjem közel dolgozott hozzám, kisváros révén ismerte hallomásból a sorsunkat. Megpróbált találkozgatni, összefutni velem, de én ezt nagyon sokáig el sem tudtam képzelni. Csalódtam mindenkiben, és a gyerekeimnek nem akartam mostohát. Az idő mégis összekovácsolt bennünket hál Isten!
Segített, imádta a gyerekeimet, apjuk helyett apjuk volt és én újra boldog voltam. Sok idő telt el mire be mertem vállalni kislány reményében még egy babát. Kisfiam született ismét, de az életem boldog volt. Egy vizsgálaton kiderült, hogy nem jó a citológiám rákom van. Nem hittem el, hisz jó voltam, megműtöttek és én nem jártam utókezelésre, bíztam magamban, tudtam, hogy egészséges vagyok, képes voltam és vagyok magamat gyógyítani. A kontroll fél év múlva már negatív volt, az orvos sem akarta elhinni. A fiúk közben nőttek, mindig történt velük valami, hol a szegycsont törött el ami tüdőbe fúródott, volt oxigénsátrazás vérátömlesztéssel, egy vírustól teljes kiszáradás életveszélyes állapottal, felső fogsor kiszakadás visszaültetéssel, autóbaleset gerincsérüléssel és sorolhatnám. Erős voltam, volt családom, a bennük való hitemmel mindent túléltünk. Keményen dolgoztunk, építgettük új életünket. Hitelből boltot nyitottam, büszkén árultam a ruhácskákat. Egy valami mégis hiányzott az életünkből, egy kislány. Tudtam, hogy nem egyszerű történet, hisz a kontrollok alkalmával mindig mondták, hogy van egy nagy miomám, de tudtam, hogy nem lehetetlen.
Felkerestük az egyik legelismertebb genetikust, hogy mit tanácsol, hová forduljak ez ügyben. Ö elmondta, hogy esélyem látva ultrahang eredményeimet nagyon kevés, de menjek el nevezzük „mekk mesternek” a doktort, mert ő majd elküld engem a megfelelő helyre.
Megkerestem, ő látta rajtam, hogy nagyon akarom, ezért azt tanácsolta, hogy műtét nélkül is igen nagy eséllyel lehet gyerekem, ő majd segít, vegyek részt hormonkezelésekben és inszeminációkban. Én belementem boldogan, hiszen elhittem, hogy a több mint 6 cm-es mioma nem akadály. A barátnőim orvosok, vagy férjük orvos, többször figyelmeztettek, hogy képtelenséget csinálok, a hormonok ártanak, műtét kell, hagyjam abba, ez a mekk elek tönkre tesz, csak a pénzt merem neki oda talicskával. Nem hallgattam rájuk annyira akartam a babát. Hülye voltam és elvakult, először a gyerekeim elől vittem el a lehetőséget, hogy nyaralni menjünk, majd az amúgy is elég rossz passzban lévő boltomból szipkáztam ki a pénzt, hogy babásodhassam, közben 2-3 naponta 400km-ert utaztunk mekk elekhez, volt olyan hónap amikor 2 szer inszeminált, és 9 alkalommal mentem egy hónapon belül alkalmanként 10.000ft-ért, mert bíztam benne, 11 alkalomból 6-szor terhes is lettem, de 6 hetesen mindig meghaltak a babák. Nagyon megviselt, nem hallgattam a barátnőim és a férjem kérésére, betegesen úgy gondoltam bízva mekk elekben, hogy a következő megmarad, lesz kisbabám.
A boltomat közben a babás költségeim miatt be kellett zárnom, hitelt kellett felvennem, de folytattam. Akkor kaptam meg Csodadokink elérhetőségét, 5 nappal voltam az utolsó vetélésem után, azonnal felkerestem, és kiderült rögtön számomra, hogy ez a tündéri, nagytudású ember aki nem igér, és akinek szavai mögött megfontoltság és hatalmas tapasztalat van, ténylegesen segíthet rajtam. Elmondta, hogy ide műtét kell, meg tud műteni, esélyem így lesz a babásodásra. Boldogan vállaltam, mert láttam a szemében a segítőkézséget, a kitartást, azt, hogy egy nagyon komoly és jóindulatú EMBER! A C-ben ahogy vizsgáltak, ahogy bántak velem, pillanatok alatt meggyőzött, hogy ott a helyem. És egyben megvilágosított, hogy igaza volt a barátnőimnek akik végigkövették történetemet, hogy mekk elek féle sufnituning, laborkontroll, sterilitás, és minden nélkül hatalmas hiba volt .A körülményekről ott csak annyit, hogy mekk eleknek csak annyi volt a kívánsága, hogy fél naposnál ne legyen idősebb a sperma és ne erőspistás üvegbe vigyük. Nem kellett papírt aláírni, vihettem volna a szomszédét is, nem volt labor, kenet és egyéb vizsgálat sem. A műtétem és az utána következő napok csak szép emléket hagytak bennem, mindenki velem törődött, kiszolgált és kedves volt, ilyen dolgom az anyám mellett sem volt sosem. Néha annyira visszakívánom azt a szép két napot. Még mindig hihetetlen számomra, hogy pár nap alatt egészséges lettem, alkalmas arra, hogy most ikerbabáim legyenek. Mivel nem álltunk jól, a műtétemre barátnőm adott kölcsön. Rá három hónapra már lombikra mentem, bíztam nagyon Csodadokinkban és imádott munkatársának aranyat érő kezében nem véletlenül. Olyat tettek velem amit sosem fogok elfelejteni, hatalmas volt az örömöm, minden teljesült az életemben amit eddig akartam. Van családom, gyönyörű, okos gyerekeim, kislányokat várok, boldog vagyok és egészséges. De itt jön a szívfájdalmam. Barátnőm aki jogász a párja orvos azt mondta, hogy végigélt küzdelmemet látva adjak neki szabad kezet, és csak azt ami jár, mekk eleknek általam talicskával odahordott pénzt ami hitel és már majdnem a dupláját fizetem mint amikor felvettem Ő visszakéri mekk elektől. Én arra kértem, hogy nem szeretnék senkinek gondot ebből, nem szeretnék mekk elekkel semmilyen körülmények között találkozni, és főképpen nem szeretném, ha Csodadokink vagy bárki neve akár egy másodperc erejéig bármiben felmerülne. Ö megigérte, én nem bántam, hogy segít, hiszen nyom a hitel.
Ö személyesen megkereste mekk eleket és elmondta neki, hogy a méhem a majdnem 8cm átmérőjű miomával annyira tele volt, hogy nem volt esélyem egy babát kihordani, a hormonok pedig amiket folyamatosan szedetett velem orvosilag indokolatlan volt, ezt egyébként már az Ő általa felkért szakértő mondja. Erre mekk elek bepánikolt, és felhívta a jól ismert genetikust, hogy ő küldött hozzá, számíthat arra, hogy neve lehet, hogy előkerül az ügy kapcsán. A genetikus hívott engem, hogy mit akarok, mi a gondom. Ugyan nem tetszett, hogy felhatalmazásom nélkül orvosi titoktartásra köteles ügyemet mekk elek a hátam mögött kitárgyalta vele, de illedelmesen megkértem, hogy vegye elő a papírokat amivel annak idején Őt megkerestem és olvassa el, nézze meg a miomám méretét, és elmeséltem neki a 11 sikertelen inszemet. Ö elnézést kért, hogy hívott, sok sikert kívánt a babákhoz, még annyit mondott, hogy egy orvosnak is illik azt tudni mondani a páciens felé, hogy elnézést tévedtem.
Biztosítottam, hogy vele semmi gondom nincs, Ő pedig sok sikert kívánt az ügy rendezéséhez.
Megnyugodtam, de bosszantott mekk elek viselkedése. Pár nap múlva mentem Csodadokinkhoz kontrollra. Nagyon kedves aranyos volt, annyira megnyugtató, hogy a babákkal minden rendben és azt is tudom, hogy Ő is szívből örül ennek, Ő egy csupaszív EMBER! És akkor jött a döbbenet! Ez a sufnituningos mekk elek Öt is felhívta, és úgy gondolom, hogy meg is fenyegette. Hogy honnan tudta meg, hogy én hová járok fogalmam nincs, bár a genetikai tanácsadóban elkérték a kezelő orvosom nevét, csak erre tudok gondolni. Neki is elmeséltem, bár részben ismerte a történetet, nagyon kedves volt velem továbbra is, de engem mardos a tudat, hogy szegényemet akaratlanul bántom. Nem érzem jól magam azóta, nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, a férjemen és rajta kívül nincs még egy olyan ember akit ennyire tisztelnék. Nem tudom, hogy mit tegyek, a 36 éve tomboló küzdő szellem úgy érzem cserben hagy, nem akartam Őt megbántani.
Szóval most ezt az ügyet kell rendeznem magamban, úgy hogy ezzel ne okozzak akaratlanul sem kárt senkinek. Látjátok eddig semmi nem tudott legyengíteni, most elgyengültem. Nem tudom, hogy mit tegyek, remélem, hogy megértitek, hogy miért nem jövök sűrűbben. Mit tanácsoltok?
kik laknak erre? 
majd jövök, drukkoljatok értünk! még a végé itt ülünk karácsonykor karanténban. 
[/url]
[/url]
annyira nagyon nyálas lesz a ruhácskája.
a két tesó
Esztike
[img]
Fürdés után
Jegesmedve
