sziasztok!
nagy nehezen ideértem, de ha jól látom, a hírem megeleőzött.
június 21-én 9:35kor megszületett a kisálnyunk, Csúri Zsófia Noémi, 3220g és 54cm.
20án este féltíz körül már éreztem, hogy valami máshogyan fájdogál, mint eddig, de még kitakarítottam a lakást, elrendeztem még ezt-azt. aztán a párom hazajött a délutános műszakból és ráparancsoltam, hogy szakadjon le a számítógépről, menjen aludni, mert szerintem hamarosan szülünk. fél óránként jött egy-egy kisebb fájás.
aztán még én is aludtam. óránként felébredtem valamire, figyeltem, mértem az időt, de nem történt semmi. megnyugodtam, na jó, akkor pihenek. 3/4 4kor akkorát pukkant a hasam, hogy nagyon megijedtem, utána persze jött a spricc is, elfolyt a magzatvíz. fél 5re értünk be a kórházba, akkor már 5 perces fájásokkal és 2,5 ujjnyira ki is voltam tágulva, a magzatvíz meg csak csordogált szépen nyugodtan.
az 5percesek még nem voltak annyira vészesek, de amikor fel akarták ajánklani a labdát meg mindenféle okosságokat, közöltem, hogy egy helyet mutassanak inkább, ahol feküdni lehet.
szülőszoba... persze, tökéletes.
aztán minden ment, mint a karikacsapás. szépen tágultam, szenvedtem, mint akutya, párom segített, mutatta, hogy is kell csinálni a levegővételt, megigazította a műszereket is, amikor le akartak csúszni a hasamról. 9kor már alig volt méhszáj, és ki voltam akadva, hogy nem nyomhatok, de nem is fordulhatok a hátamra, mert a baba szívhangja akkor romlott. párom tartotta bennem a lelket, de közben kiabáltam is rendesen, úgyhogy hoztak egy maszkot és a gáz, amit azon át belélegeztem, segített, hogy túllegyek a fájásokon és szépen lassan eljutottunk a kitolásig.
20 perc volt az egész, de nekem óráknak tűnt. a feje elég gyorsan, egy nyomásra kint volt, de itt már nagyon fáradt voltam, nem bírtam nagyot nyomni, csak kicsiket, úgyhogy a doki felpattant a szülőágyra és erőnek erejével segített kinyomni a babát. a harmadik nagyobb nyomásra sikerült is.
némi csend, aztán apuka valamit matatott odalenn- elvágta a köldökzsinórt és egyszercsak felhangzott egy nagoyn panaszos hangocska: felsírt a kislányom.
nem akarták a hasamra tenni, csak miután követeltem, mert kicsit oxigénhiányos lett, de semmi komoly.
hát amikor rámnézett, úgy véresen, csatakosan, elolvadtam a gyönyörűségtől...
aztán még letudtuk a méhlepényt is gyorsan, amíg apukája ismerkedett a kislányával. megnézte a fürdetést, a mérést meg mindent amit ilyenkor csinálnak.
volt gátmetszés, aztán még ugyanannyit repedtem is hosszan hátrafelé, de semmit nem éreztem belőle. a varrásból viszont annál inkább, úgyhogy a gázt visszaadták, jól betéptem
és már nem akartam lerúgni a doki fejét.
a bonyodalmak csak eztán kezdődtek. behozták a kislányomat szopizni, de egyáltalán nem ment a dolog. nem tudta bekapni a mellbimbómat, sem akkor sem később, úgyhogy a bimbóvédő megváltást jelentett. azt hittem. 20miliket szopizott, de mindenki azt mondta, hogy nem gond, adtak neki cukros vizet és csendben maradt. tapasztalatom egy szál sem, elhittem, amit mondtak.
aztán elkezdett a harmadik napon sárgulni, aluszékony lett, de hiába látta az összes gyerekorvos, hiába panaszkodtam, hogy egyáltalán nem eszik, az egyik csecsemős-nővér volt egy kicsit segítőkészebb csupán, berakta fény alá éjszakára, reggel már szopizott is egy minimálisat.
utána hazaengedtek, azaz két lábbal rúgtak ki minket a kórházból. sok a szülés, aznap amikor Zsófi született 17 szülés volt.
hazajöttünk, de nemhogy szpotatni, még felébreszteni sem tudtam, úgyhogy ugyanazzal a lendülettel megfürdettük és a gyerekorvossal megbeszélve visszavittük a kórházba.
sárga, ki van száradva egy kicsit, sokat veszített a születési súlyából. "adott a gyereknek enni, anyuka?"
hát persze, csak nem igazán tud szopizni. "kicsi még és gyenge"
újabb 6 nap a kórházban, infúziókat kapott két napig, mértem, szoptattam 2,5 óránként, fejtem a maradékot, beledöntöttem cumisüvegből, aztán egyszercsak meglett a hatása. néha már magától felébredt, hogy éhes.
mostmár jól vagyunk, ellenőrzésen is csak jókat mondtak, icipicit gyarapodtunk is, de pici Zsófit tömni kell, mert különben nagyon vigyáz a vonalaira...
röviden ennyi.
pici Zsófi aznaposan