Sziasztok Lányok!
Jól eltűntem, de ahogy jeleztem, nehezen indultunk a közös életünknek, így csak múlt hét pénteken tudtunk hazajönni a kórházból.
A szülés részleteivel nem terhelnék nagyon senkit sem, nekem nehéznek tűnt (2-3 alkalommal már a feladás szélén álltam), a dokim szerint egy közepes nehézségű szülés volt... bár mivel 13.30-19.00 óra között semmit sem tágultam, még burokrepesztést követően sem, 19.00-23.49 között oxitocin infúzión voltam, ami ugye 1,5-2 perces kitartott fájásokat jelent.
A szülést követő 2 napig hallani sem akartam arról, hogy még egyszer szüljek, most már természetesen önként és dalolva vállalnám újra... hiába, valóban feledteti a kicsi lány az eseményeket.
A betegségünkről pedig csak annyit, hogy elkapta Annácskám a Streptococcust, amire ugye a 36. héten szűrtek és negatív lett az eredményem. Tehát ennyit ért az egész...
Emiatt az első 4 napban semmit sem evett, vagyis amit evett, kihányta, így 4 nap alatt közel fél kilót fogytunk... utána pedig a I.sz.Gyerekklinikán egy hétig antibiotikum és éjjel-nappal infúzió... nem kívánom senkinek sem ezt az első két hetet.
Mára azonban teljesen egészségesek vagyunk, eszünk szépen, alszunk szépen... csak éjjel van egy 2-4 órás periódus, amikor vigasztalhatatlan.
Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem: nektek is van menetrendszerint egy olyan napszak, amikor semmit sem lehet a babátokkal kezdeni? Hiába ette tele magát, hiába teszem tisztába, hiába dajkálom, hiába masszírozom a pocakját, hiába teszem újra mellre... semmi sem segít egész addig, amíg kb. 2 óra múlva megint meg nem éhezik, s akkor már teleeszi magát, s beájul.
Andrea