Na mi ez a pangás?
Akkor megnyitom az ezévi Mikulás-szezont egy kis fényképes beszámolóval.
Szóval apuék cégénél voltunk, és a városban uralkodó közlekedési káosz miatti késve kezdést leszámítva nagyon klassz volt (addig is raktak ki ceruzát-papírt a gyerekeknek rajzolni, meg sokféle rágcsit, persze őket inkább a fehér fali tábla érdekelte a hozzá illő tollakkal...
)
Szerintem egy banda lehetett, először két bohóc jött, és játszott kicsit a gyerekekkel (Sebi folyton hajtogatta, hogy "dufi, dufi, Sebi, kezi" és mutatta a tenyerét, "kélem dufi, ide kezi", de sajna nem kapott, csak a második sorban ültünk). Aztán jött két bábos, és elmesélték a Zöld Pétert, a végén nekem kellett elrejtenem a bábot a királylány elől (rózsaszín blúzom volt, így én voltam a legnagyobb rózsa a kertben
), nagyon vicces volt, Sebi szájtátva figyelte. Amúgy is gondolkodtam már rajta, hogy el kéne vinni bábszínházba, de egyszercsak nagyon megijedt, amikor az öreg király ráripakodott a lányára, és zokogni kezdett, úgyhogy egy időre asszem még napoljuk az ötletet.
Aztán jöttek a krampuszok, na ez már nem kötötte le annyira, viszont rájött, hogy remekül lehet szaladgálni az asztalok és székek között körbe-körbe Papi és Anya közt:
És végül eljött a nagy pillanat, a Miki próbált társalogni Sebivel, hogy mit mond a kutyus, de a kölköt inkább csak a lámpák érdekelték, és arról magyarázott, no meg az se nagyon villanyozta fel, hogy csoki van a zacsiban (bár hazafelé édesen ismételgette a villamoson, hogy "coki-coki").
A nagy pillanat:
Itthon az apja kérdezte, hogy na, mi volt, mire Sebi azt mondta "villamos, Papi", és ezzel el volt intézve az egész délután, hát érdemes neki programot szervezni?!