Kedves Krisztina!
Végtelenül sajnálom, hogy itt kellett találkoznunk!
Szívből sajnálom, hogy elvesztettétek a kis Petrát!!!!
nagyon hamar visszamentél dolgozni, hiszen csak most vesztettétek el, csodállak ,hogy képes vagy emberek közé menni..Nem tudom visszaolvastál e, de mindannyian megküzdöttünk a kivülállóság érzésével, magunkba zárkóztunk, nem szívesen mentünk sehová..persze idővel mindenkinek muszáj visszamenni..
Tényleg nem fog igazán érteni senki..csak, akik már átélték..igen, mind azt mondják:De jól nézel ki, nem is látszik rajtad,már túl vagy rajta,stb baromság.Mi tudjuk, milyen üvöltve bőgni hónapokkal később is..
Drága kicsi Petra milyen hihetetlenül erős lehetett, hogy olyan sokáig veeltek tudott maradni, mennyire küzdött!!!
Szersd Őt ezért is mégjobban, mert csak az Ő erejének köszönheted, hogy kézbe vehetted, puszilgathattad!!Bizotosan nagyon- nagyon maradni akart!!!!!
A hitet vissza fog térni, mert anélkül nem nyugodhatsz, hogy ne tudd:A Kicsikéd jó helyen van, a Menyországban várja, hogy újra Veled lehessen!
Írj nekünk bármikor, bármiről, akármit szeretnél ,meghallgatunk!