Sziasztok!
Claire: guggoló helyzetben volt a leányzó, ezért volt császár. A szülésznő a világ legjobb szülésznője volt, de sajna csak annyit tudok, hogy Éva, a vezetéknevét nem. Hihetetlen rendes volt velünk (a párommal is), fogta a kezem, amikor pityeregtem az érzéstelenítésnél és mindenki más (kivéve a dokimat persze) hisztizésnek vette a sírásomat (pedig nekem tényleg fájt, ahogy belémnyomták az anyagot), meg utána is, nagyon emberséges és kedves volt végig. Szóval nagyon jól jártunk vele.
Linamina: köszönjük a gratulációt! Én most úgy próbálok élni, hogy akkor alszom mikor Borcsa, így az az illúzióm van, hogy kipihenem magam
Beki: A császár előtt van a szokásos borotválás-beöntés- katéterezés. A katéter feltevése kicsit kellemetlen, feszítő érzés, de kibírható. Az előkészítőben még ott lehetett velem a férjem is, aztán ő ott maradt amikor engem átvittek a műtőbe. A műtőben elérzéstelenítenek, ami nekem elég hosszadalmas volt, meg mint feljebb írtam, fájt is, amikor benyomta az érzéstelenítőt, de lehet, hogy az én fájdalomküszöbömmel volt a probléma. a műtét után én nagyon rosszul éreztem magam, amikor elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, hullámokban jött a fájdalom, ahogy húzódott össze az oxitocin hatására a méhem. A csövek amik lógtak belőlem: katéter, drain, ami egy cső a sebedben, amivel kivezetik egy tartályba a sebből a váladékot és infúzió. A drain kivétele szintén elég horror érzés, nekem könnybelábadásos volt, de szerencsére egy pillanatig tart az egész, ezt két nap után szedik ki, addig hurcolászod magaddal a trutyis tartályt
Az infúziót másnap már kikötik elvileg, de még a kanült bennhagyják az első székletig a kézfejedben. A katétert akkor veszik ki, mikor már biztonsággal fel tudsz kelni, hogy kimászkálj vécére. Én teljesen kivoltam ezektől, inkább már másnapra összeszedtem magam és kikecmeregtem az ágyból, csak szedjék ki belőlem a katétert
A babámat amíg feküdtem nem nagyon láttam, odahozták, a mellemre tették, de megfogni sem tudtam rendesen, szóval ellátni csak a harmadik napon tudtam elkezdeni. Addig kihozták nekem szoptatni (a második naptól, amikor már fel tudtam kelni), meg ha aludt, hogy gyönyörködhessek benne
Aztán már csak éjszakára volt távol tőlem, azt is azért mert nem éreztem elég biztosnak magam: nehezen mozogtam, nem mertem magamra bízni a csemetémet
Emelni a babát nem probléma, minden mást igen, illetve az ágyból kikelés, fordulás stb. nagyon nehéz. Én fontam itthon kötelet magamnak gézből, ami életmentő volt, anélkül nem bírtam volna kikelni az ágyból. Ja és ami még nekem nagyon jól jött: a Tena hálós bugyi, ez az egyetlen, ami nem birizgálja a sebet, meg vettem vécédeszka törlőkendőt, ami szintén életmentőnek bizonyult, mert szinte mindig össze volt vérezve a deszka, úgyhogy vécézést pucolással kezdtem
És az első két nap nagyon jó szolgálatot tett a mosdószivacs is, mert akkor még csak a szobában mosdhattam a csapnál, egy széken ülve, meg inkább szappant vigyél az első két napra, mert könnyebben lejön mint a tusfürdő és a nővérke, mikor megmos majd alul, nem fog erre figyelni és nagyon kényelmetlen érzés, ha tusfürdős maradsz. Bár ez eltörpül a többi mellett.
Így utólag azt mondom erre az egészre, hogy végülis csak két nap: a műtét napja és az utána lévő nap az ami elég rossz, utána már tűrhető, ott már csak a hasad fáj, meg kapod az oxitocin naponta kétszer, ennyi a kényelmetlenség. Ha van még kérdésed, szivesen válaszolok!
Subesz: hát igen, én nagyon megszenvedtem a császárt, és nagyon irigyeltem a normál szülőket, hogy a második nap, már vígan mászkáltak. De tény, hogy az én tűréshatárom az ilyen dolgokban nagyon lent van, utálom a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget, úgyhogy talán ezért nehezebben viseltem mint az indokolt lett volna. De a lényeg már itt van velem
Ahhoz mondjuk nem értek, hogy egy három hónapos Poginak mennyit kellene ennie
, de szerintem amíg hízik, mégha keveset is, talán nincs baj. Lehet, hogy most nem husiban, hanem agyban fejlődik
agyra gyúr, mondhatnám akár
Szóval remélem, hogy nálatok is csakilyen ok van a háttérben és nem kell majd kiváltanod azt a receptet!! Azt hiszem el kellene tanulnunk egy keveset a férjeink lazaságából
enyém is legyint olyan dolgokra, amiken én szétaggódom magam
Na most aztán kiírtam magamból mindent, bocsi a hosszúságért
puszi: Sapi