Sziasztok!
Köszönöm Manda, tudom, sok a felesleges para.
De valamennyire gondolom természetes is. Csak mindig jön valami infó, amiről eddig még nem hallottam, és kissé megijedek, hogy mi vár rám.
Zuzmó,
köszi az infót - hát nyugodtabb nem lettem tőle
Kérdésedre a válasz: igazából a férjemmel mi 10 és fél éve vagyunk együtt. Eleinte persze mi is védekeztünk ( gyógyszert sosem szedtem), aztán egyszercsak már nem... szóval kb. 7-8 éve már nem védekezünk, de sokáig azt hittük (mi kis naívak), hogy csak "szerencse", hogy nem lett baba, a védekezés nélküli szexelésekből... aztán egyszercsak rádöbbentünk, hogy ez nem szerencse, hanem szerencsétlenség... de mindig halogattuk, hogy elmenjünk dokihoz, és bár sejtettük, hogy velem gond van (néha-néha hónapokig nem jött meg, stb.) elmentünk pár éve kivizsgálásra, és akkor derült ki, hogy nem csak velem van gond (nincs peteérésem), hanem a párocskámmal is (1-2 millió srác van csak). Azóta még nem álltunk rá az ügyre komolyabban, mert mindig volt "fontosabb", szóval halasztgattuk az ügyet, mert tudtuk, hogy anyagilag is nagyon megterhelő, meg talán még nem is voltunk igazán felkészülve rá lelkileg, de most úgy döntöttünk, hogy: induljon a baba-projekt.
Sajnos a spermaszámból adódóan csak lombik jöhet szóba, de bízom a sikerben!! Szerencsére, még "csak" 28 vagyok, remélem nem kell hosszú-hosszú évekig próbálkozni, mert szerintem abba én belerokkannék. Persze mindent meg fogok én is tenni azért, hogy legyen babánk, mert tudom, hogy gyerkőc nélkül nem ér semmit az egész...
Hű, egy kicsit hosszúra sikeredett... bocsi!
Puszi mindenkinek!