Sziasztok anyukák.
Hát újra itt, és most már babóval.
Nehezen ment, de végre megszületett Anna Lívia lányunk 2009.02.23-án 16.55-kor, 53cm és 3.550g-mal. 14 órás vajúdás után császárral.
A szüléstörténetem:
Hajnali 2.40-körül kétszer éreztem valami furcsa görcs szerű dolgot, eleinte beakartam tudni jóslófájásnak, mert a kórházban elég sokszor jósólgattam, de 2.54-kor felkeltem az ágyból és pukk, elfolyt a magzatvíz. Kis ijedség után rögtön hívtam Gabit a szülésznőmet, majd a férjem, hogy szülünk. Áttoltak a szülőszobára ahol megvizsgált az ügyeletes doki, de sajnos nem voltam kinyílva, majd félóra múlva megérkezett Gabi is. Kint szakadó hó, így nagyon csúszósak voltak az utak, de semmiről nem késett el. A férjem is betoppant, nagy izgatottságában, már nagyon be volt indulva.... Persze fájások csak nagyon gyengén jelentkeztek, de azért mérhető volt. 6.00-körül megérkezett Kondér bácsi is, és megvizsgált, de sajnos nem tágultam. Bekötik az oxi bizgenytyűt, és kapok a sejhajomba egy tágító injekciót. Jelzi, hogy ha nem tágulok 13.00-ig, akkor császárra hajtunk. 9.00-kor még mindig csak fájások, és ismét szűk vagyok mint atom, viszont már eltelt a 6-óra ezért kapok egy vitaminos gyógyszert a magzat fertőzésveszélyének elkerülése miatt. Innentől kicsit bepörgőre fogom a dolgot, mert annyira már nem volt kedvem az órát nézni, a fájások erősödtek, ismét kaptam egy tágított, és megint rám kötöttek egy oxitocyn. Kb.12.00kor megvizsgált a doki, és sajnos nagyon elkeseredve csak 2 újjnyíra voltam kitágulva. Ekkor már mehetett a gáz, a fájások enyhítésére, ami nekem nagyon segített. egy fájás és szívás, majd ismét. Eléggé lekábít, de még is oda tudsz figyelni mindenre. A Gabi mindent mondott, és mindenre figyeltem, légzés, nyomástartás, koncentrálás, erőgyűjtés a szülésre. ekkor már folyamatos volt a vizsgálat, ami nem volt kellemes, de még is elviselhető. Majd 14.00-től elkezdődött a kitolási szak. Fel a lábat és nyomni, majd le a lábat oldalra feküdni, hogy a kis burája be tudjon készülődni a szülő csatornába, jobbra -balra. De semmi, éreztem, hogy ott van lent, és sokszor megkellet ismételni a tolásokat, de semmi. Ez sokáig eltartott, majd a végén már a Bényi doki is bejött, hogy a kitolásnál rásegítsen a pocakra. Kétszer megprobálta a saját dokim és kétszer a Bényi, de semmi, a kisfejét már látták, de nem tudott kibújni. Nagyon féltem, hogy baja lesz, és idegesített, hogy nem tudom kitolni. A dokik egymásra néztek, és mindketten mondták, hogy ez azonnal császár. Nagyon elfáradtam, és minden erőmet elvesztettem , és csak feküdtem a sűrűsődő fájások közepette. a párom kezét fogtam és bocsátkoztam neki, hogy neharagudjon, hogy nem tudom megszülni rendesen, de annyira fájt, mert jöttek a tolások a műtősők meg sehol, már a halálhörgés hallatszott belőlem, rémisztő volt és fájdalmas. Féltem, hogy a babának baja lesz, nem tolhattam, de még is jött a tolás. 1/2 óráig csak feküdtem oldalt és rettentően fájt, kértem a férjem segítsen , Gabinak is csak az arcát figyeltem, és éreztem, hogy aggodnak értem, de már nem volt erőm visszatartani. Levegővétellel próbálta a Gabi enyhíteni a fájdalmat, de nem maradt önkontrolom, és csak ordítottam, szégyenlem, de nagyon kegyetlen fájdalmat éltem akkor át, és minden erőmmel tiltakoztam a tolás visszatartásában. A férjem meg csak azt hajtogatta, hogy hol vannak már, kávéznak? Nagyon mély és fájdalmas élményt okozott bennem ez a fél óra, de végül bevittek a műtőbe, ahol megkaptam a magamét az egyik műtőshölgytől. Fejezzem be, mert ezzel nem segítek neki, mondom már nem bírom, fáradt vagyok és nem maradt egy cseppnyi önkontrollom sem, majd felültettek és beadták az érzéstelenítőt. És hirtelen elvágtak mindent, figyeltem, hallgattam a hangokat, már nagyon kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e, majd megláttam az én édesem, ahogy felém emelik. A világ legboldogabb emberre lettem akkor mikkor belenézhettem a lányom szemébe, mert ennyire gyönyörű dolgot még sosem láttam. Csodálatos kis teremtés, de elvitték, és én követtem a hangokat. Gabi visszahozta néhány perc után, már felöltöztetve, és én adtam neki egy puszit, nagyon szép volt, és most is csodálatos. Büszke vagyok rá, hogy ennyire szép leánykát hoztunk össze a párommal, és ez a kis ember végig tökéletes szívdobogással tűrte a fájdalmakat, és kitartóbb volt nálam. A szülés mindkét szakaszát megismerhettem, a természetes szülést és a császárt egyben. És ime a kis csöppségünk akiért érdemes volt szenvedni :