Sziasztok lányok! (és babák a pocakban)
gondoltam csatlakozom most már hozzátok, bár hetek óta olvasom a topikot, tök jó érzés, hogy a közelemben vannak sorstársaim
37+1 idősek vagyunk a kicsi fiammal, ő a második csemetém, már van egy 13 éves lányom, úgyhogy nagy az izgalom a kis trónörökös miatt
Várkonyi doktorbácsi az orvosom, szülésznőt nem fogadtam, valahogy nem tartottam fontosnak, meg aztán bíztam abban, hogy Kistarcsán minden szülésznő egyforma, vagyis nagyon kedves
és ebben nem is csalódtam, december elején négy napot benntöltöttünk a kórházban jóslófájások miatt, és nagyon jó volt látni és érezni, hogy mindenki milyen kedves, és aranyos. persze az ember nem azt várja, hogy naponta több órát a kezét fogva üljenek a nővérek, orvosok az ágya szélén és nyugtatgassák, de minden kérdésemre maximálisan korrekt választ kaptam, és összességében úgy éreztem, hogy foglalkoznak velem. a szülőszobát is volt "szerencsém" ezekben a napokban feltérképezni, és örömmel mondhatom, hogy megnyugodtam
annak idején a lányomat Hatvanban szültem, nem volt fogadott orvosom, végül is nem volt semmi gond, csak éppen olyan egyedül éreztem magam, mintha az óceán közepén lettem volna egy ladikban, szóval tojtak a fejemre, egyfolytában egyedül hagytak, infúzió bekötve, bár legalább állhattam, igaz kipányvázva. szó szerint kiabálva hívtam az orvost, mikor jöttek a tolófájások, mert senki nem volt a közelemben, erre berohantak vagy nyolcan, hogy ne merjek mégegyszer hangoskodni! na, gondoltam magamban minden szépet és jót... aztán mikor merészeltem megjegyezni, hogy fáj, akkor a doki rámszólt, hogy nem fájhat az annyira. Na ekkor felültem és megkérdeztem: elnézést doktor úr, szült már ön gyereket valaha? a szülésznő hangosan kacarászott, aztán abbahagyta, mikor látta, hogy néz rá a doki. szóval jó hangulatban telt a szülés, végül is a beszólásommal sikerült észretérítenem a brigádot és nagyon normálisak voltak ezek után
nagyon várom már, hogy megszülessen Csibészke, mert számomra teljesen új lesz ez a baba-mama szoba
régen erre nem volt lehetőségem, és nagyon bántott, mikor elvitték tőlem a picikémet és 3 órán keresztül azt sem tudtam, mi van vele...
szoptatni se tanultam meg, a baba nagyon sárga volt, a kutya nem mondta, hogy esetleg fel kellene ébreszteni, akár még éjjel is. persze ebből a szempontból is nagyon felkészültem, nincs az az isten, aki eltántoríthatna a kizárólagos szoptatástól
nem tudom, ti hogy vagytok vele, én hónapok óta a szülést és a gyermekágyi időszakot tervezgetem
néha le is írtam az elképzeléseimet, hát tanulságos lesz majd visszanézni
jelenleg azt kell mondanom, hogy eléggé nehezen hordozom már ezt az édes terhet, hiába no, nem vagyok húsz éves, és erre Marcibaba naponta emlékeztet
mindenkit ölelek, örülök, hogy itt lehetek köztetek!
Minerva