Sziasztok!
Zsuzsa:
Én is azt hittem ,hogy közös szülinap lesz, mert az elején úgy irtad ,hogy igy is lehetett érteni:
"Januári babácskások, és minden más babácskás. Én már egy ideje azon gondolkodom, hogy tartsunk egy közös szülinapi bulit/partyt."
Mindenesetre nagyon - nagyon édesek lesznek az épp egykorú babák egy rakáson
A közös szülinapról mi fél évvel lecsúsztunk, de azért egy ilyen bulit megnéznénk ám szivesen mi is (természetesen ajándékot eszünk ágában nem lenen vinni!!!
(DE !)
Gyermeknevelés.
Ici-pici korban szerintem nem lehet elkényeztetni egy babát, azaz pontosabban a sok felvevés,stb az alap életszügségletei közé tartozik,igy ezt nem veszi plussz dolognak.
Persze késöbb elkezdi kifigyelni mire ugrik anya-apa és akkor igyekszik úgy manipulálni az embert,h vele legyen mindig- de ezt sem rosszaságból, ez is jogos igénye a szeretetre.
Még Fanni és a nagyobb babák sem rosszaságból tesznek semmit, habár néha falra lehetne mászni a dolgaiktól, de ez a kis akaratuk, Énjük határainak a pórbálgatásai.
(ezt igy leirni könnyü, nem felmászni arra a bizonyos falra nehezebb persze
)
Szerintem szeretettel kell nevelni.
De kell.
Szabályok nélkül bizonytalanok, méginkább kiismerhetetlenek lesznek.
Ez egy olyan dolog, hogy ha tesz valami "rosszat" és le se tojják, az azt jelenti neki,hogy nem érdekli a szüleit, akármit is tehet, nem figyelnek rá.
Igy nem érzi a határokat, és késöbb sokkal nehezebb terelgetni.
Olvastam régebben egy megtörtént storyt. Egy tömött villamoson ült egy anyuka, ölében egy 2 év forma gyerek. A gyerek vigan rugdosta megállókon át a szemben ülö nö térdét, anyuka nem szólt a gyerekre, nö meg igen kinos helyzetben volt emiatt.
Végül kedvesen szólt anyukának,hogy ugyan, kicsit tegye arrébb a lábát a gyereknek,vagy szóljon rá, erre az anyuka közölte, hogy nem szól, nem korlátozza a gyereket, szabad elvüen neveli,ö döntheti el mit akar csinálni...
Akaratlanul is meghallotta ezt egy felettük álló fiatal srác, aki táskát levéve, lapulva a tömegben állt .
Fogta a rágóját ,kivette a szájából és belenyomta az anyuka hajába jó alaposan.
Mire anyuka szólni alig tudott a meglepetéstöl,dühtöl,stb. erre a srác oda vetette: Mi a gond? Anyukám engem is szabad elvüen nevelt...
Nehéz, de meg kell találni a határokat a nevelés és az akaratos irányitás között.
Ezt természetesen nem az itt felmerült pici babák Én-próbálgatásaira értettem, de késöbb jól jöhet egy ilyen story ismerete is.
Az elolvadás egy mosolytól azért persze nálunk is megy
Hamarabb nönek a fejünkre mint gondolnánk
És késöbb senki sem akarjaj,hogy szidják,mert nem nevelte meg a gyerekét-ez is a gyereknek lesz a legkellemetlenebb.
Ahogy Alin is irta: Emilke ,-és minden gyerek - ránéz a szüleire,ha úgy érzi "rosszat" tesz, tett, fog tenni .Kell nekik a megerösités folyamatosan.
Álltalában hamar kialakulhat az is,hogy elég csak "úgy" vissza nézni, és a gyerek megnyugszik,h tudja, mit szabad-mit nem, a felnött meg pláne
Én eddig úgy csináltam,hogy amit nem szabad, azt akkor sem "szabadjon" ha épp szépen süt a nap kint, vagy ha az apja van vele. Nincs egyszer szabad-egyszer nem,mert az a legrosszabb.
Ezt az apjával volt a nehezebb megértetni persze
Pl. a tüzet,forró dolgot,mint veszélyforrást úgy tanitottam-tanitom neki,hogy minden egyes alkalommal,ha ilyen van (pl.a fürdöben pancsi közben látja fent az örlángot a bojlerban) ahogy ránéz mondom,hogy tüz,nem szabad, forró, o óóó.
Nem régóta lakunk itt, de ahogy ránéz (vagy a tüzhelyre) már mondja,hogy ó óóóó!
A benti kályhát sem taperolja ha megy, mert egyszer hagyva lett neki (nem forró volt persze, csak meleg) és amikor lekapta a kezét mondtam,hogy forró, vigyázz,nem szabad.
Azóta nincs kályha tapi, de másnál is müködik az ó óóó ! felkiálltás.
Egyszer pl. kijött mikor fel volt éve a vize forrni. Eszében nem volt oda menni, egyböl mondta,meg mutatott oda,hoyg Ó óóóó!!!
Na ilyenkor is nehéz nem mosolyogni,hogy "Nédda, de éédes!" mert akkor viccnek veheti.
Komoly arccal bólogatok,hogy igen,okos vagy, Ó óó! nem szabad.(aztán ha elfordul kivigyorgom magam ,mert tényleg édesen mondja)
A példamutatással a legkönnyebb észrevétlenül nevelni a gyerekeket szerintem.
Ez viszont a felnöttektöl is nagyfokú belátást és határozottságot s esetenként némi változást is szügségszerüvé tesz.
De nagyon "megéri" !
Dolli: GRATULA a hasraforduláshoz és a méretekhez
Várod már nagyon a költözést ugye?
Nagyon örülök,hogy minden sinen van!!!