Sziasztok lányok!
Itt egy újabb régi fórumozó a csodasztorijával, bátorításként
Másfél év sikertelen próbálkozás, otthoni hőmérőzés, és excel fájlban vezetett ciklus-grafikonokat követően egy andrológus megállapította, hogy a párom spermiumszáma miatt ICSI javasolt, mint meddőségi kezelés. A Dévai Intézetre esett a választásunk. 2010. november 24-én kezdtünk, és sajnos december 24-én hajnalban negatívat teszteltem. Nagyon sírtam, hiszen annyira reménykedtem benne, hogy egy pozitív tesztet tehetek a karácsonyfa alá a páromnak.
A következő időpontunk (a 3 hónap szünetet belekalkulálva) végül március közepére volt, március 14-e környékén kellett megjönnie a mensimnek, és akkor mentünk volna a hormonbeállításra. Ez ha jól emlékszem, hétfői napra esett, és végig azon izgultam, hogy mi lesz, ha hétvégén jön meg, vajon a keddi ünnepnap miatt nem megy-e szabira hétfőn is, és fogad-e Dévai, de telefonban megnyugtatott, hogy várni fog. Eltelt a hétvége, majd a hétfő is, és nem jött meg. Kedden kirándulni mentünk a párommal a Kékestetőre, és kicsit barnáztam, mondtam is neki, hogy tuti megjön, úgy készüljön, hogy szerdán nem megyünk dolgozni, hanem irány Pest Déviszhez. Szerda korán reggel hívtam Déviszt, aki közölte, hogy ne ugráljak, akkor menjek, ha rendesen megjön. És nem jött meg, bár a hasam görcsölgetett. Nagyon pipa voltam, mert biztosan mindannyian ismeritek azt az érzést, amikor lélekben rákészülsz a kezdésre, a következő "menetre", és várakoznod kell! Nem igaz, hogy pont most késik, mindig kiszámítható volt a ciklusom...dühöngtem magamban... Aztán vasárnap vettem egy tesztet. De nem azért, mert azt hittem, terhes vagyok, hanem kitaláltam, hogy megcsinálom, és negatív lesz, és ezzel is tudom majd bizonyítani Dévainak, hogy kezdhetnénk. Tiszta hülye voltam, igazából ez baromság, hiszen tudtam, hogy meg kell jönnie ahhoz, hogy indulhassunk, de egyszerűen megzavarodtam...vagy csak éreztem valamit...a teszt pozitív lett! Minden nap teszteltem aztán
)) A következő szerdán meg csináltak nekem egy 6800-as!!! HCG tesztet! Dévaihoz a következő hétfőre kaptunk időpontot, lelkendezve hívtam, hogy most mennénk lombikra, de bocs, le kell mondanom, mert pozitívat teszteltem! Ez egy csoda volt....A csoda most a kiságyban alszik, Kristófnak hívják, és 16 hónapos, és gyönyörű.
El kell mondanom, hogy történtek változások az életemben, és voltak körülmények, amelyeknek utólag talán volt kihatásuk a spontán csodára:
- január 31-én elvesztettem a nagymamámat, akit nagyon szerettem. Ez nagyon szomorú esemény volt, és még ma is gyászolom, annyira imádtam, de alapvetően megszabadult a szenvedéseitől, és talán furcsán hangzik, de ez, a halál okozta változás egyben olyan jellegű megkönnyebbülést adott nekem is, hogy nem kell már a drágámnak szenvednie a ráktól, a fájdalomtól. A kisfiam egyébként 25 nap múlva fogant meg, a párom szerint nagymamám intézte el nekünk Istenél
-február hónapban távozott a párommal közös munkahelyünkről az ő előző barátnője, aki a kollégánk volt addig
)) ez rohadt nagy megkönnyebbülés volt a számomra!!!!
-a tervezett lombik miatt kicsit futottam, kevesebb kenyeret, tésztát ettem, mert fogyni akartam pár kilót, hogy esetleg ez is segítse a teherbeesést -ugyan 1-2 kilónál többet nem fogytam, de nyilvánvaló, hogy jobb lett a sporttól az altest vérellátottsága
- elmentem párszor szoliba, úgy gondolom, ettől talán megnőtt egy picit a D-vitamin szintem a téli hónapok után
- anyukámék anyagi gondjai, amelyek nagyon-nagyon nyomasztottak engem, megoldódtak akkor, és ez óriási megkönnyebbülést jelentett nekem!!
- a páromnak akkor telt le a 3 hónap a FER14 szedését követően -->elvileg ennyi idő kell a kúra után, hogy hasson!
-a fogantatás napján, február 25-én a páromal elmentünk egy rockkoncertre, mézes páleszt ittunk, és jól éreztük magunkat....
)
bár éreztem a peteérést, hogy szúr az oldalam, de nem is foglalkoztunk azzal, hogy hogy feküdjek, milyen pózban stb., mert a következő hónapban lombikra megyünk...értitek...
Szóval ez nem recept, csak azért soroltam fel, mert utólag így raktam magamban össze a változások alapján az esetleges összefüggéseket, és nagyon érdekesnek tartom!! Ez pont egy olyan időszak volt, amikor oldódott a stressz bennem sokféle szempontból, és persze ehhez hozzájárultak még az egyéb, fizikai körülmények, javulások (pl feltehetően a páromnál is). Mindennek az eredménye egy csodababa lett, ezt kívánom mindannyiótoknak!!!
Szeretnénk második babát is, és nem is védekezünk, de egyelőre nem jött össze. Igaz, még szoptatok mindig, talán ez is befolyásolja a dolgokat, és lehet, hogy ismét látogatást kell tennünk Dévisznél, de azért a magam részéről bízom a dolgok szerencsés alakulásában is
Mindenkinek sok sikert, csodát kívánok az életében!
Poszi