Sziasztok!
Nagyon köszönjük a gratulációkat!
Igen az eltűnés oka az volt, hogy mivel dokibácsi 19-én azt mondta, hogy nem szülünk még, így az "esélytelenek" nyugalmával feküdtünk le este. Aztán hajnalban 2.30-kor arra ébredtem, hogy elönt vmi. Mire kiugrottam az ágyból és éreztem, hogy ömlik ki a víz. egy kicsit lesokkoltam, pedig előtte annyi, de annyi tudományt olvastam, hogy milyen érzés, amikor elfolyik a magzatvíz. 3-ra értünk a kórházba, még nulla fájással. A vizsgálaton leszedte a doki a buroksapkát, amitől hirtelen úgy beindultak a fájások, hogy rögtön 5 percesekkel kezdtünk. A szülésznő rohant telefonálni a dokinak, hogy tempózzon, mert nagyon beindult Egyszemke. A dokim 5-re ért be, és közölte, hogy 7-re lesz baba... aztán 5.10-kor jött egy rögtön bekakilok érzetű fájás, mire a szülésznő odaugrott és felkiáltott, hogy látja haja van a babának
Rohantak a dokiért. Aztán kb 5-ik nyomásra 5.30-kor kint volt a fejecskéje és még 2 nyomásra megszületett a babánk! Szerencsére rögtön felsírt, akkor nyugodtam meg, hogy végre...sikerült!!!!
Most még szokunk össze, tejci van, bár fogalmam sincs egyenlőre, hogy mennyi, mert mérni még nem igazán mértük. Dokinéni szerint elég 1 héten egyszer, így jövő 7-en majd meglátjuk. Remélem az, hogy szopi után jókat alszik, azt jelenti, hogy elég neki és nem kell pótlás.
Elnézést, hogy most csak magunkról írtam.
És ha nem is írok, de folyamatosan olvasok és a háttérből nagyon-nagyon szorítok mindenkinek!!!!!!
Puszi!