Sziasztok!
Eperke: Hú, de izgi, hogy már csak néhány hét van hátra
Zsófi mennyi időre született? Bocsi, ha már írtad
Két év korkülönbség: Nem is tudom, hogy mit írjak. Úgy értem, hogy nekem ez a "természetes", mert ez van
Mindenesetre szerintem nem kell különösebben nagy feneket keríteni a korkülönbség kérdésének, mert akármennyi is, meg kell oldani
:D , és biztos vagyok benne, hogy nagyobb korkülönbség esetén is vannak könnyebb és nehezebb időszakok, helyzetek. Nekem annyival kicsit könnyebb a dolgom, hogy a párom munkaidő beosztása révén többet vagyunk együtt, mintha 8 órás melója lenne, és mindenben segít is nekem. Eddig két nehezebb időszakunk volt/van. Először az első két hónap volt húzós, a tipikus újszülött "gondok" miatt
Újra éjszakázni, küzdeni a hasfájással, belejönni a szoptatásba mindkettőnknek, stb.
Szóval ez nem volt vészesebb, mint amikor Vivi született, pedig riogattak szépen
Az a jó, hogy a baba ellátásával kapcsolatban már rutinosabb az ember, ez pedig kompenzálja a több melót
Ezután jött egy teljesen laza időszak, majd Vivi hiszti- és dackorszaka miatt megint kicsit nehezebb lett
Ez most tényleg nehéz egy kicsit, de simán lehet, hogy csak azért, mert most amúgy sem vagyok topon lelkileg, biztos, hogy én is érzékenyebb és türelmetlenebb vagyok. Lehet, hogyha nem történtek volna úgy a dolgok, ahogy, akkor ezt sem tekinteném különösebben nehéz időszaknak.
Persze hozzájönnek olyan dolgok is, amik eleinte nagyon nehéznek tűnnek, de aztán abba is belejövünk, hogy játszóterezni, vásárolni, sétálni a két gyerekkel
Sokáig nem hittem, hogy képes leszek ezekre, de aztán igen
:D
Összefoglalva: szerintem nem nehéz annyira, mint gondolná az ember. Pár hét alatt kialakul az új rutin. És ami még nagyon fontos! Felkészíteni a nagyobb tesót a babára!!!!! Már egyszer régebben írtam erről, hogy mi hogyan csináltuk, és úgy érzem bevált. Nem mondom, hogy Viviben nincs egy hangyafarknyi féltékenység sem, de ennyi kell is. Viszont nem kapott idegbajt, mikor szoptattam Nikit, nem akkor kellett neki is enni, inni, pisilni, kakilni, stb., nem agresszív vele, stb. És ez nemcsak a gyerekeknek jó és fontos, hanem nekem is. Ha még azokon is agyalnom kellene, hogy nem hagyhatom őket egyszobában, meg hasonlók, akkor biztos, hogy azt mondanám, hogy katasztrófa a kis korkülönbség.......