Wish
Szomorúságomnak az is az oka, hogy egyik lombikos ismerősnél most derült ki, hogy méhenkívüli. Már több, mint 1 hónapja megy a huza-vona, hogy a progi szintje miért alacsony, stb. Majd megállapították, hogy elment a baba, mert nem látni méhen belül, de mivel a HCG-je nem csökkent, csináltak egy eü-t. Most meg megint kórházban, mert a HCG tovább nő, azaz nem véletlenül nem volt látható a baba
Átéltem én is, ezért visel meg.. az összefüggéseket talán jobban látom és csak értetlenkedek.
De egy szépséges hír is fogadott ma, egy másik lombikos társunk spontán babát vár, lombikos kisfia után
Ilyen az élet, jönnek a jó és kevésbé jó hírek.
Lehet, hogy ismeritek már, de bemásolok ide egy idézetet, amit ma olvastam a másik fórumon :
"Nem tudom milyen hosszú, az alagút, nem tudom milyen sötét, nem tudom hányszor fogunk elcsúszni, hányszor sebezzük meg magunkat, hányszor tévedünk el, de most már TUDOM, hogy haladunk, és ez a lényeg. Kifogunk jutni a fényre, kéz a kézben a párommal.
Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja.
Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben.
Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol.
Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb.
Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni."