Új privát üzeneted érkezett!
2008.11.12 09:06
Szép jó reggelt mindnekinek. Itthon vagyok a "beteg" kiscsajjal. Olvasok vissza szorgalmasan, de előtte ezt még gyorsan leírom.
Képzeljétek, milyen furcsát álmodtam. Egy rajongva szeretett volt tanárommal újra találkoztam. Ő volt Andris apukája. Andris egy hete halt meg. Elmentem valami hivatalba utólag reklamálni, hogy nem adták ki a gyermekem holttestét. Három hivatalnoknő is legyintett rám, de én nem hagytam magam. Higgadtan, de hajthatatlanul előadtam az érveimet, és meg is lett az eredménye.
Ágyba bújtunk a "párommal", de egyszer csak hallom, hogy valaki engem hív. Odamentem, és egy férfi meg egy nő mondta, hogy meghozták a kisfiamat. Elmagyarázták, hogy a hivatali utánajárásomat jóváhagyták. Kinyitották az autójuk csomagtartóját, és benne ült a babám egy picike autósülésben. Egy pillanatra megijedtem, hogy akarom-e én ezt igazán, újra látni őt. De akkor már a kezemben fogtam, és nem is érdekelt, bárhogyan néz ki, akkor is szeretem, és nagyon jó, hogy visszakaptam. Boldog voltam, hogy láthatom újra, és eltemethetem. De ekkor a nő megszólalt: ne siessek úgy azzal a temetéssel. Nem értettem, miért mondja ezt, de akkor észrevettem, hogy mocorog a kisbabám, nyitogatja a szemecskéjét, és mindenét tudja mozgatni. Élt!!! Kiderült, hogy nem is fiú, hanem kislány, és hogy az intenzív osztályon volt egy hétig. Megijedtem: mi lesz így a kötődéssel: hiszen én egy hétig halottnak hittem, ő meg nem hallotta a hangomat, nem érezte a kezemet, a jelenlétemet. De egyszerre elszállt minden kétségem: ha így volt, hát így volt, előttünk még az egész élet, majd jóvá teszünk mindent, semmi baj nem származik majd ebből. Él a kicsikém!!!
Utána sírtam...
Képzeljétek, milyen furcsát álmodtam. Egy rajongva szeretett volt tanárommal újra találkoztam. Ő volt Andris apukája. Andris egy hete halt meg. Elmentem valami hivatalba utólag reklamálni, hogy nem adták ki a gyermekem holttestét. Három hivatalnoknő is legyintett rám, de én nem hagytam magam. Higgadtan, de hajthatatlanul előadtam az érveimet, és meg is lett az eredménye.
Ágyba bújtunk a "párommal", de egyszer csak hallom, hogy valaki engem hív. Odamentem, és egy férfi meg egy nő mondta, hogy meghozták a kisfiamat. Elmagyarázták, hogy a hivatali utánajárásomat jóváhagyták. Kinyitották az autójuk csomagtartóját, és benne ült a babám egy picike autósülésben. Egy pillanatra megijedtem, hogy akarom-e én ezt igazán, újra látni őt. De akkor már a kezemben fogtam, és nem is érdekelt, bárhogyan néz ki, akkor is szeretem, és nagyon jó, hogy visszakaptam. Boldog voltam, hogy láthatom újra, és eltemethetem. De ekkor a nő megszólalt: ne siessek úgy azzal a temetéssel. Nem értettem, miért mondja ezt, de akkor észrevettem, hogy mocorog a kisbabám, nyitogatja a szemecskéjét, és mindenét tudja mozgatni. Élt!!! Kiderült, hogy nem is fiú, hanem kislány, és hogy az intenzív osztályon volt egy hétig. Megijedtem: mi lesz így a kötődéssel: hiszen én egy hétig halottnak hittem, ő meg nem hallotta a hangomat, nem érezte a kezemet, a jelenlétemet. De egyszerre elszállt minden kétségem: ha így volt, hát így volt, előttünk még az egész élet, majd jóvá teszünk mindent, semmi baj nem származik majd ebből. Él a kicsikém!!!
Utána sírtam...
2008.11.12 09:35
(Elgépeltem valamit, azt javítottam át.)
Boboka, ez szép? Hát nem is tudom. Utána nem jó ébredni. Meg az, hogy nekem kisfiam volt, nem kislányom...
A képekről (még csak itt tartok az olvasásban): Lackókádról azt gondoltam legelőször, milyen drága! És aztán azt, milyen szép, milyen nagy! Teljesen rendben lévő babának néz ki, persze, korábban született, de nem gondolnám, hogy bármi baja is van... Nem rtem, még mindig nem értem, miért így kellett lennie.
Engem egyáltalán nem zavarnak a képek a ti babáitokról, sőt, örülök nekik.
Én Andrissal nem voltam ultrahangon, kis idő múlva lett volna aktuális egy. Előtte nem akartam zaklatni ezzel. Most meg azt gondolom, milyen jó lett volna, ha lenne róla videóm, vagy képem. De az is lehet, hogy nem. Ha mondjuk neki is valamilyen szívbetegsége volt (egyik nap egyszer csak belémhasított, hogy az volt neki), amit láthattak volna UH-on, lehet, hogy jó is, hogy nem láttam, nem mondták, ne adj isten döntenem kellett volna, mint Bettinek. Nem is tudom. Mert a másik oldaon még mindig meg vagyok győződve róla, hogy neki semmi baja nem volt, és milyen jó lenne egy UH-felvétel...
Egyébként készült róla felvétel, de csak a barátnőm telefonján keresztül, és semmi nem látszik belőle. Mit nem adnék érte,ha emlékeznék az arcocskájára... Olyan rövid ideig lehettem csak vele. Elveszett...
Boboka, ez szép? Hát nem is tudom. Utána nem jó ébredni. Meg az, hogy nekem kisfiam volt, nem kislányom...
A képekről (még csak itt tartok az olvasásban): Lackókádról azt gondoltam legelőször, milyen drága! És aztán azt, milyen szép, milyen nagy! Teljesen rendben lévő babának néz ki, persze, korábban született, de nem gondolnám, hogy bármi baja is van... Nem rtem, még mindig nem értem, miért így kellett lennie.
Engem egyáltalán nem zavarnak a képek a ti babáitokról, sőt, örülök nekik.
Én Andrissal nem voltam ultrahangon, kis idő múlva lett volna aktuális egy. Előtte nem akartam zaklatni ezzel. Most meg azt gondolom, milyen jó lett volna, ha lenne róla videóm, vagy képem. De az is lehet, hogy nem. Ha mondjuk neki is valamilyen szívbetegsége volt (egyik nap egyszer csak belémhasított, hogy az volt neki), amit láthattak volna UH-on, lehet, hogy jó is, hogy nem láttam, nem mondták, ne adj isten döntenem kellett volna, mint Bettinek. Nem is tudom. Mert a másik oldaon még mindig meg vagyok győződve róla, hogy neki semmi baja nem volt, és milyen jó lenne egy UH-felvétel...
Egyébként készült róla felvétel, de csak a barátnőm telefonján keresztül, és semmi nem látszik belőle. Mit nem adnék érte,ha emlékeznék az arcocskájára... Olyan rövid ideig lehettem csak vele. Elveszett...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kisanyácska 2008.11.12 09:37-kor.
2008.11.12 09:35
Halihó!
Bocs,hogy így eltűnem de nagyon sok a melóm,Lilla egy másik oviba jár,mert az övét újítják.
Kisanya!
Hátborzongató álmod volt!!
Tudjátok én hányszor gondolok arra,hogy vajon a babámat biztos,hogy elhamvasztották?
vagy valahol egy formalinos üvegben van.....
Nagyon sokat agyalok ezen,de ezt már nem tudom meg soha.
Úgy néz ki Anyu bevállalja Lillát szombaton:
Bocs,hogy így eltűnem de nagyon sok a melóm,Lilla egy másik oviba jár,mert az övét újítják.
Kisanya!
Hátborzongató álmod volt!!
Tudjátok én hányszor gondolok arra,hogy vajon a babámat biztos,hogy elhamvasztották?
vagy valahol egy formalinos üvegben van.....
Nagyon sokat agyalok ezen,de ezt már nem tudom meg soha.
Úgy néz ki Anyu bevállalja Lillát szombaton:
2008.11.12 09:44
Szia, Sütőtök. De jó, hogy tudsz jönni szombaton!!!
Ne aggódj: a kisbabád nincs formalinban. Valahol már régebben írtam, hogy elmentem egy orvosi egyetemen dolgozó jogászembernél. Azt mondta, eszméletlenül szigorú EU-s előírások vannak a szövetek, testrészek, kisbabák elkövetkező sorsáról. A beleegyezésed nélkül biztos nem kerülhetett egyik orvosi egyetemre sem, de még a beleegyezéseddel se nagyon. A Lipóton volt egy elmebetegektől származó agygyűjtemény, és most, hogy feloszlatták (mert értékesebbnek tartották a területet, mint a pszichiátriai gondozást
), nagy kérdés, hogy mi legyen a gyűjteményekkel, mi az, ami jogilag-etikailag elfogadható.
Orvos barátnőm mondta: 20-30 évesek a babák, akik ott vannak az anat tanszéken, üvegekben (én is megnéztem anno). A kedvemért megkérdezett egy másik, ott dolgozó orvost, és ő is azt mondta, nem "jönnek", nem jöhetnek új babák, ősrégi a gyűjteményük.
Ne félj. Ne féljünk.
Ne aggódj: a kisbabád nincs formalinban. Valahol már régebben írtam, hogy elmentem egy orvosi egyetemen dolgozó jogászembernél. Azt mondta, eszméletlenül szigorú EU-s előírások vannak a szövetek, testrészek, kisbabák elkövetkező sorsáról. A beleegyezésed nélkül biztos nem kerülhetett egyik orvosi egyetemre sem, de még a beleegyezéseddel se nagyon. A Lipóton volt egy elmebetegektől származó agygyűjtemény, és most, hogy feloszlatták (mert értékesebbnek tartották a területet, mint a pszichiátriai gondozást
), nagy kérdés, hogy mi legyen a gyűjteményekkel, mi az, ami jogilag-etikailag elfogadható.
Orvos barátnőm mondta: 20-30 évesek a babák, akik ott vannak az anat tanszéken, üvegekben (én is megnéztem anno). A kedvemért megkérdezett egy másik, ott dolgozó orvost, és ő is azt mondta, nem "jönnek", nem jöhetnek új babák, ősrégi a gyűjteményük.
Ne félj. Ne féljünk.
2008.11.12 09:57
Köszi Kisanya:) Azóta szerkesztgettem ám rajta:)
Ne butáskodj, látod én is milyen béna vagyok az alapozózásban
Sütőtök, aranyos vagy
Kisanya, úgy értettem, hogy szép volt az álmod, hogy valahol mindig olyan szép, ha a gyermekeinkkel álmodunk. Az tényleg furcsa, hogy Andrisodat lánynak láttad de élt, láttad az álmaidban, és ez szép 
Ne butáskodj, látod én is milyen béna vagyok az alapozózásban
Sütőtök, aranyos vagy
Kisanya, úgy értettem, hogy szép volt az álmod, hogy valahol mindig olyan szép, ha a gyermekeinkkel álmodunk. Az tényleg furcsa, hogy Andrisodat lánynak láttad
de élt, láttad az álmaidban, és ez szép 
2008.11.12 10:06
OK, Boboka! Igyekezni fogok nem túlzottan igyekezni. De én szerinted milyen pasiról vigyek képet? Pieterről? Mi célból? Inkább nyomtatok egy fotót Supermanről, hogy ilyet szeretnék.
Elköszönök, mert ez is az elváráson felüli idő volt, amit eddig a babaneten töltöttem, mármint a Gyerök engedélyével. Amúgy őt is megkérdeztem, milyen állat lenne, ha állat lenne (pszichológus anyuka ). Mire ő, kapásból: - Vadmalac!
Hát ez telitalálat.
De én szerinted milyen pasiról vigyek képet? Pieterről? Mi célból? Inkább nyomtatok egy fotót Supermanről, hogy ilyet szeretnék.
Elköszönök, mert ez is az elváráson felüli idő volt, amit eddig a babaneten töltöttem, mármint a Gyerök engedélyével. Amúgy őt is megkérdeztem, milyen állat lenne, ha állat lenne (pszichológus anyuka
). Mire ő, kapásból: - Vadmalac!
Hát ez telitalálat.
2008.11.12 10:19
Hu lányok de kár hogy lemaradtam pont itt voltatok Sütőtök és Kisanya. Már tegnap hiányoltalak benneteket. Ne izguljatok én sem vagyok egy tipikus sminkelős ,csak most vettem alapozót, mert pattanásos lett a képem. De még nem használtam. CSak a pöttyöket tüntetem el velem.
Sütőtök
Túlsúly? Az van rajtam is, ne igzulj! Az hogy a többiek karcsúak az jó de én nem vagyok az.
Sütőtök
Túlsúly? Az van rajtam is, ne igzulj! Az hogy a többiek karcsúak az jó de én nem vagyok az.
2008.11.12 10:42
Melcsike igazad van. Vidám, jó kedvű, kedves anyukák képeit várom, a súlyokkal nem foglalkozunk az itt is van 
Én is itt izgulok veletek a találkozóval kapcsolatosan, majd várom, hogy szombaton írjatok, itt fogok gép előtt ülni és várni benneteket.
Kisanya az álmod érdekes, szomorú, félelmetes és szép egyben. Attól függ, honnan nézed, de igazán, hogy neked milyen érzéseket hozott elő.. Szerintem mindenképpen jó, ha álmodtok a babákkal, az is jsegít a gyógyulásban, ellenkezőleg, ha évekig nem is jelenik meg az álomban. Tartozom neked egy páros képpel, nem felejtettem el..
Éccaka van és most ettem, megéheztem
.. De mindjárt lefekszem..
Én is itt izgulok veletek a találkozóval kapcsolatosan, majd várom, hogy szombaton írjatok, itt fogok gép előtt ülni és várni benneteket.
Kisanya az álmod érdekes, szomorú, félelmetes és szép egyben. Attól függ, honnan nézed, de igazán, hogy neked milyen érzéseket hozott elő.. Szerintem mindenképpen jó, ha álmodtok a babákkal, az is jsegít a gyógyulásban, ellenkezőleg, ha évekig nem is jelenik meg az álomban. Tartozom neked egy páros képpel, nem felejtettem el..
Éccaka van és most ettem, megéheztem
.. De mindjárt lefekszem..
2008.11.12 13:53
Legelőször arra szeretnék reagálni,amit Boboka írt a férjével való beszélgetésről!
Mielőtt tovább olvastam volna, minden további nélkül odamentem a férjemhez és megkérdeztem ,hogy a férfiak miért nem tudnak beszélni erről és mi is van akkor most velük????
Legnagyobb meglepetésemre kapható volt a beszélgetésre.
Azt mondta, hogy biztosan ők jobban magukban tarják, hogy hangos szavak nélkül is próbálják magukban rendezni,másképp kommunikálják ezt is.
Pl:valamelyik nap, egyszercsak Violára gondolt és ahogy jöttek a képek, a gondolatok, majdnem felzokogott, alig tudta összeszedni magát, neki is borzasztóan hiányzik sosem felejti el,de még akkor sem érezte, hogy hangosan beszélnie kellene épp akkor, amikor neki is annyira fájt..
Elsírtam magam, mondtam neki, hogy annyira jó, hogy így utólag is elmondja, olyan sokat jelent, mert másképp nem látom!!!
Azt mondta, ő sosem látja a csöveket, gépeket, ha emlékezik, vagy megnézi a képet, neki anélkül látható és gyönyörű..és amikor mondtam neki, hogy szerintem őrá jobban hasonlít, könnyes lett a szeme..
És azt mondta, ha szeretném nyugodtan rakjak ki róla képet..
elmondhatatlanul sokat jelentett ez a fél óra beszélgetés!!!
sírdogáltam, de mégis nagyon kellett és ezt Boboka hozta ki belőlem ,Köszönöm Boboka!!!!
Mielőtt tovább olvastam volna, minden további nélkül odamentem a férjemhez és megkérdeztem ,hogy a férfiak miért nem tudnak beszélni erről és mi is van akkor most velük????
Legnagyobb meglepetésemre kapható volt a beszélgetésre.
Azt mondta, hogy biztosan ők jobban magukban tarják, hogy hangos szavak nélkül is próbálják magukban rendezni,másképp kommunikálják ezt is.
Pl:valamelyik nap, egyszercsak Violára gondolt és ahogy jöttek a képek, a gondolatok, majdnem felzokogott, alig tudta összeszedni magát, neki is borzasztóan hiányzik sosem felejti el,de még akkor sem érezte, hogy hangosan beszélnie kellene épp akkor, amikor neki is annyira fájt..
Elsírtam magam, mondtam neki, hogy annyira jó, hogy így utólag is elmondja, olyan sokat jelent, mert másképp nem látom!!!
Azt mondta, ő sosem látja a csöveket, gépeket, ha emlékezik, vagy megnézi a képet, neki anélkül látható és gyönyörű..és amikor mondtam neki, hogy szerintem őrá jobban hasonlít, könnyes lett a szeme..
És azt mondta, ha szeretném nyugodtan rakjak ki róla képet..
elmondhatatlanul sokat jelentett ez a fél óra beszélgetés!!!
sírdogáltam, de mégis nagyon kellett és ezt Boboka hozta ki belőlem ,Köszönöm Boboka!!!!
