Sziasztok!
Nikcsi!
Gratulálok a picilányodhoz,nagyon sok egészséget és tejecskét nektek!De látom,csak nem bírta ki 23-ig
BMárti!Milyen vese"zűr"volt a Petikénél?
Kórházi benntartozkodásiam alatt nekem is kijutott a jóból is a rosszból is.
3szor szültem a Marggitban,de amikor először ott voltam,azt mondtam,hogy ide én?Soha többet!
Aztán idővel elhalványodnak a rossz emlékek,erősebb bennünk a gyermek utáni vágyakozás és talán az első gyerköccel szerzett tapasztalataink átsegítenek minket a következő ott tartozkodásra.Persze mehettem volna én is más kórházba,de csak megmaradtam én a jó öreg Margit kórháznál.
A második fiamnál(vele is császárotak)egy csomó dolog kiesett amit elsőre már átéltem.De már sokkal határozottabb,ügyesebb voltam akkor.
Csecsemőssel nem is nagyon konzultáltam,úgy voltam vele,hogy amire nagyon kiváncsi vagyok megtudom a szobatársnőimtől,vagy várok amíg haza jövök és inkább marad az itthoni
védőnéni,dokinéni.Persze azért mentem én a csecsemősök idegeire,amikor rögtön szoptatás után pár perccel megjelentem és lestem a füzetben,hogy evett-e az én gyerköcöm és ha igen mennyit?
Láttam páruk szemében a rosszallást,hogy mi a fenéért mászkálok be oda,de nem érdekelt!Nekem fontos volt tudnom,hogy mennyit szopizott a kisfiam?
Aztán a dokinéniket azzal tudtam kiborítani,hogy állandóan kérdezgettem őket,mikor milyen vizsgálat lesz,kapott-e már szúrit,stb...?A válaszuk csak annyi volt,hogy anyuka majd ha vmi gond lesz úgyis fogunk szólni!
Én nem akartam megvárni amíg gond lehet,úgy voltam vele,hogy pár mondatban igenis,hogy tájékoztassanak a gyermekemről ha kérdezek felőle.
Legutóbb 2003 december elején voltam bennt.Ez a kórházi élmény volt a legjobb,nagyon jól éreztem magam bennt.Hát maga a csaszizás megmaradt bennem a mai napig,ezt még nem sikerült elfelejtenem.
A csecsemősökkel különösebb gondom nem volt,leszámítva azt,hogy alig,hogy megszületett a kicsi lányom szinte már zavartak volna a baba-mama szobába.Én nem mentem,mert nem voltam még olyan állapotban,hogy föl le ugráljak a kiscsajhoz.Soxor láttam egyik másik szemében,hogy "igazán átmehetnél már a rommis szobába,csak császároztak,emiatt ne érezd már magad szállodába,hogy kiszolgáljunk",de nem foglalkoztam velük.
Szívességet egyiktől sem kértem soha,szerencsére bennt dolgozik egy kedves ismerősöm az újszülött részlegen(UH-os)sokat bejárt hozzám és jó volt tőle megtanulni,hogyan kell egy kiscsajt tisztába tenni,mert 2 fiú után csak furcsa volt ott nunit látni
Eccer engem is,ahogy Nikcsit is kizavartak a csecsemőktől,mert éppen vizit volt.De pont bennt voltam vmiért a babámnál(én nem figyeltem az ajtón kiírva,hogy vizit van),velem volt ez az ismerősöm is,beszélgettünk,a babám nagyon sírt,ette a kis öklét,én meg felvettem és vigasztaltam.Egy dokinéni nem volt bennt,de amikor pár perc múlva bejött nagyon rám szólt,hogy anyuka ne babusgassa azt a gyereket,fog az még eleget sírni és tessék kimenni mert vizit van.
Szóljon nekem,hogy anyuka kivan téve a táblára,hogy ettől eddig nem lehet bejönni a vizit miatt,de ne tegyen még mellé plusz dolgokat és a fejemet sem kellett volna leszedni a helyéről.Bántott a dokinő viselkedése,nem fogom elfelejteni az biztos.
Dec.6-án jöhettünk haza.A dokinénik(többek között aki rámripakodott)ő is mikulás sapkában rohangáltak,olyan jó kis ünnepi hangulat volt odabennt.Nővérkék mikuláscsomagokkal,kinnt várakozó családtagok nagy izgalommal az arcukon,szép emklék marad.Amit sajnálok,hogy nem mind a 3 alkalommal így hagytam el a kórházat,ahogyan most legutóbb.
További szép napot mindenkinek!
Rita