Sziasztok!
Zsuzsa!
Igen, ez az 5. terhesség (már van négy gyönyörű, egészséges gyerkőcöm) most kezdem a 7. hetet.
:)
Én is azt gondolom hogy a fogamzás, várandósság és a szülés (ritka eseteket kivéve) leginkább rajtunk múlik.
Rengeteg múlik azon, hogy milyen módon készülünk minderre lelkileg-testileg. Sokat számít hogy mennyire tudjuk megteremteni az összhangot, mennyire tudjuk az egész folyamatot elképzelni és a 40 hét alatt ezerszer végigcsinálni képzeletben, úgy hogy szinte képekben látjuk az egészet lépésről-lépésre magunk előtt. Hasznos lehet naponta megbeszélni a babával hogy a várandósság során, aztán később a szülésnél/születésnél Ő majd mit mikor és hogyan tegyen majd, hogy minél optimálisabb legyen az egész, stb.
A legelső fájástól, illetve a magzatvíz elfolyásától számítva 30 percen belül mindig a kórházban voltunk és ezt követően Dávid 10 perc alatt született, Jázmin 1 óra alatt, jött világra és Márk Marcell pedig 2 óra alatt látott napvilágot.
(Az első gyerkőcnél Dominikánál 5 óra telt el mire karjaimba tarthattam.)
A legutolsó volt a legizgalmasabb és egyben legérdekesebb, legcsodásabb és erre a szülésre is készültem a legeslegjobban, a legintenzívebben.
Itthon éjjel 23:30-kor elfolyt a magzatvíz (fájások nem voltak) gyorsan lezuhanyoztam, bepakoltam a legcsinosabb hálóingem, reszkető kézzel (miközben Attila siettetett, hogy induljunk már) felkentem az ajkamra a megfelelő halványrózsaszín szájfényt (hogy Márknak kellőképp elnyerjem tetszését amikor megpillant) és 24:00-kor már be is értünk a kórházba.
Ekkor két ujjnyira volt nyitva a méhszáj, az orvos azt saccolta hogy reggel 6:00-ra már megszületik a Kismanócska.
Csodálkoztam is hogy ezennel ilyen sokat kell majd várakozni, de végül is vittem egy klassz könyvet...
Rámkötötték a CTG-t (40-es fájásokat mutatott és ezt így is éreztem) leültem egy óriás kék gumilabdára és elkezdtem olvasni. Eltelt 1 óra. Közben a férjem hazaugrott ellenőrzni a többieket, a szülésznő és az orvos meg pont kiment két ellenőrzés között 10 percre.
Ekkor nagyon furán éreztem magam, úgy éreztem jó lenne kimenni a mosdóba. Felálltam, szerettem volna telefonálni az orvosnak, hogy kösse ki a CTG-t, de ebben a pillanatban kibújt Márk duzzogó fejecskéje. Olyan volt mint egy édes érett őszibarack, vagy egy kölyök sárpej kutyus.
Két tenyerem közé fogtam óvatosan...
Éppen elkezdtem aggódni hogyan tovább, mit tegyek, amikor kb. 1 perc múlva minden további nélkül (nem nyomtam egyáltalán, egy egészen picit sem) kicsusszant a teste is.
Kissé leereszkedtem, a lepedővel letakart gumilabdán megtartottam és akkor végre tudtam telefonálni. Bár izgalmamban hirtelen azt sem tudtam hogyan hívjam elő a telefonkönyvet.
Azonnal belépett a szülésznő és az orvos. Látni kellett volna Őket, milyen arcot vágtak.
Innentől ment minden a megszokott rendben.
A 4. napon már otthon voltunk.
Hiszem hogy mindez azért történt így, mert lelkileg, testileg alaposan felkészültem, Márk is tudta mit kell tennie, kellemes volt a szülőszoba, jó volt a könyv, szuperül éreztem magam és mindebben nem zavart meg senki.
Vadvirág
és fogakkal küzd
Szerelmem:)
Fanni B.U.É.K !!! 
Ez az elsö pillantás:)
igy nézünk ki ha jön fogunk:)
ebbe a gatyoba imád anya:)
)))
