Jó reggelt:)
Leda, köszönöm
a dícséretet:)
Lányok, sikerült 1 órakor elaludnom... No comment... én sem vagyok teljesen 100-as
Végig néztem a grace-t, nagyon jó rész volt (majd leírom Betti, csak kicsit dolgozok előtte:)), utána pityeregtem egy sort, utána megjött férjem és még beszélgettünk.
Alig élek...
Mondtam férjemnek, hogy nem örülök neki, hogy mindent magában tart, nehogy rossz vége legyen. Kérdeztem, hogy mit érez, erre csak azt mondta, hogy ez egy folyamat volt, és higgyem el így a legjobb a picúrnak. Mondtam, hogy ok, de ő hogy tudja így lerendezni, hogy kész, így történt, és fel sem merül benne, hogy most lehetne másképp is.... (ok, tudom, hogy nem szabad ezen rágódni, de akkor is...)
Tegnap volt férjem egy barátunknál, ahol júliusban született a baba. Kérdeztem, hogy látta e a kislányt. Mondta, hgoy igen. Kérdezem, hogy megsímogatta-e. Mondta, hogy igen, de aludt a pici (úgy kellett minden szót kihúznom...). Kérdeztem, hogy mit érzett, mondta, hogy fájt neki. Kérdeztem, hogy gondolt-e arra, hogy milyen lenne most Lackót símogatni? Mondta, hogy igen.
Meg mondtam neki, hogy olyan rossz, hogy az utolsó nap ahogy letelt a látogatási idő eljöttem Lackótól, és kár, hogy ő nem jött már be (melóból jött és nem akart úgy bevinni semmi ártalmas szert ami esetleg a ruháján maradt), pedig milyen jól esett volna Lackónak. Erre mondta, hogy ezen kár rágódni, így a legjobb.
Hogy lehetne rávenni, hogy ne csak két szavas mondatokat szóljon ehhez a témához?
Szép napot mindenkinek, remélem gyorsan eltelik:)