Sziasztok!
Véletlenül keveredtem ide, gondoltam elolvasom, kinek mi a véleménye Hetényi dokiról. Volt egy-kettő, ami nekem nagyon nem tetszett. Így aztán az is lehet, hogy az észrevételemben nem minden lesz szimpatikus.
A leírtak alapján alaposan megváltozott (?).
A lányomat 1990-ben szültem nála, még a Söfiben. Fiatal orvos volt, olyan 35 körüli. Mindig segítőkész, figyelmes. Mivel akkor nagyon fiatal voltam, igaz eü dolgozó, semmi negatívot nem tapasztaltam. A férjemnek is mindig elmondott mindent, társként kezelt minket. A szülés is rendben lezajlott. 16 órás vajúdással, 19 évesen. Nem bántott, nem alázott (számomra ez a szó kicsit úgy tűnik divatos lett), egyszer dörrent rám, mikor a gátmetszésnél kerekre nyitottam a szemem az olló látványára. Minden esetre, teljesen más világ volt ez akkor még.
Aztán 5 év múlva babát szerettünk volna megint, de nem sikerült. Vizsgálatról vizsgálatra jártunk. Végig segítőkész volt, rendes, és elmondhatom, hogy igen, nagy adag szakmai alázat volt benne, ami sok kollégájánál még hírből sem jelent meg. A sok kivizsgálás és próbálkozás után derült ki, hogy ő közben átment az István kórházba, mert a Söfit akkor privatizálták és az ottani, akkori szemlélettel nem értett egyet. Nekem ez csak jó volt, mert az Istvánban dolgoztam én is. Így aztán ebédidőben meg tudtam oldani a terhesgondozást később.
Lényeg a lényeg a második terhességem alatt is végig teljesen rendes volt. És higgyétek el, ez nem elfogultság, Nem egy dokit ismertem az istvánosok közül, belgyógyászaton dolgoztam, jöttek át beteget vizsgálni és én szégyelltem magam, ahogy tudtak beszélni az idősekkel is. A 2. szülésem rendben zajlott, burokrepesztéssel, infúzióval. A szülésznő volt csak kezdő, de ezen az eü-s rutinomnak köszönhetően átléptem. ( ez utóbbit nem fellengzősségnek szánom, csak ténynek.) egyébként a kis aranyos úgy szúrt meg egy kis oxitocinnal, hogy szülés után hetekig a sebészetre jártam, mert lett egy jóképű tályogom. De ez nem a Hetényi hibája volt!
Ami meg a zsúfoltságot illeti: tény. De képzeljétek el, ha sok kismamát elküldene, hogy bocsi, de nem érek rá önre, és sokan ezt mondanák, akkor kinél szülnétek/szülnének. VAgy még inkább elindulna egy harc a szülészekért, hogy az szülhet nála, aki többet ígér? Ez jó lenne? Várni kell, régen órákat kellett várni. Tudom, nyugaton ez+ez van. Csak az a baj, hogy mi nem nyugaton vagyunk. Annak meg inkább örüljünk, hogy ő és a hozzá hasonló jó orvosok is itt vannak és nem nyugaton. Mert akkor ugyan kinél szülnénk?
Nem azt mondom, hogy alkudjunk meg minden áron, de egy kicsit gondoljuk át, hogy ők is emberek.
Végére meg annyit: azt, hogy annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek, tulajdonképpen a betegek rontották el! Mert igen, van, mikor megy a versengés, hogy én ennyit adtam!-én meg annyit! Ha nem kaptak volna sokszor százezreket, vérszemet sem kaptak volna. Azért kértek, mert megkapták. Tán nem kéne megkérdezni egy állami kórházban, hogy mennyi a tarifa és akkor utólag nem kéne sírni. A magánrendelőben szó nélkül kifizetem én is a tarifát, de a kórházban kizárólag azt kap, amit én jónak látok. Szigorúan. Szülésnél pedig a pénzt akkor kell odaadni, mikor már varratot szed, illetve az utolsó benti vizitnél. Nem előbb!
Bocsi, hogy hosszú lettem, de egy szónak is száz a vége én szerettem, szeretem, mint orvos. Többeknek ajánlottam és még senki sem csalódott benne.
Sok egészséges babát kívánok mindenkinek!!!!!!!!!!