Ildi,
Gyönyörűek a gyermekek
Szirom,
Mi volt a dokinál? Gratula az ágybeváláshoz, mi még a rácsosat használjuk.
Köszi a kérdést, Csenge egy hét alatt meggyógyult, a múlt héten el is kezdtük a bölcsit. Véres verejtékkel meg is szenvedtünk/szenvedünk. Mondjuk úgy kezdődött, hogy hétfő reggel boldogan belépett a csoportszobába, erre egy kisfiú jól behúzott neki egyet
Na, annyi is lett a lendületnek, rögtön mászott az ölembe. Mondjuk szerintem az ütés annak szólt, hogy "neked még itt az anyukád", mert azóta jóban vannak a "merénylővel" . Nem megy egyszerűen, amikor először kellett kimennem, 45 percet sírt, másodszorra már "csak" 15 percet... Ma vagyok először itthon nélküle, nem mondom hogy nem bőgtem végig a délelőttöt 
Nem vagyok normális, igaz? De mindjárt mehetek érte.
Hiába, nem egyszerű szülői szemmel sem megemészteni, hogy az én szemem fénye, a mindenkém ott csak egy a sok közül. Hogy neki milyen nehéz, azt el sem bírom képzelni szerintem, pedig vannak sejtéseim. Pl. két hete nem eszik, először a betegség miatt, azután meg a bölcsi miatt szerintem, de sem a bölcsiben, sem itthon nem fogad el semmit. Tegnap már egész jól falatozott (természetesen csak fogához valót, de a semminél ez is jobb), erre ma már reggelizni sem akart
Azt hiszem, holnap megmutatom a doki néninek, mert nagyon lefogyott 
), de nekünk is kb fél év volt Máténál.
Úgyhogy nem indult túl jól a dolgozós hetem. Bent ezerrel tréningelnek, de hetekig eltart majd, még Lengyelországba is ki kell mennem egy hétre...gondolhatjátok milyen boldog vagyok 
[/img]
