2009.10.13 10:31
Szerző: remény73
Sziasztok!
Pénteken még Trix kisfia nem került le az intenzívről, így nem tudom mikor mehet/mehetett haza.
Na mesélek. 5-én hajnalban arra ébredtem pisilnem kell, de mikor keltem volna ki az ágyból egy löketet éreztem. A WC-n szembesültem a ténnyel valami jön belőlem. Eleinte még nem is fogtam fel, de mikor fel akartam állni és még mindig jött belőlem ez a valami már gyanakodtam. Amikor nem tiszta átlátszó színe volt a papíron, megijedtem.
Jeleztem a páromnak, aki azt mondta még nincs itt az idő, biztos nem az. Amikor csak nem akart abba maradni és már rózsaszínes volt megijedtem, hívtam a kórházat, akik szerint a nyákdugó, de ha 2 betétet átáztat, menjek be akkor az a magzatvíz. Szerencse össze voltam csomagolva, csak a kispakk nem, azt összedobtam gyorsan, közben jártam a WC-re. Bementünk, ott egy nő vizsgált meg, jeleztem faros, de nem hitte, így erősen felnyúlt, nem volt kellemes. Mikor mondtam vérzek, közölte hülyeségeket beszélek ez tiszta magzatvíz. Mivel nem volt kenetvizsgálatom, azt is levették.
Na kitettek CTG-re, majd ott felvették az adataim közben egyszerre 3-an is. Majd jött egy doki, közölte nem folyt el a magzatvizem valaki szerint megvizsgál. Na nem kívánom senkinek azt a vizsgálatot. Hiába mondtam elfolyt a víz és faros, úgy felnyúlt...közölte a lába a méhszájnál van és elfolyt a magzatvíz császár, készüljenek elő, velem kezdenek.
Közben nézte a kórtörténetem, s kérdezgetett, majd szólt egy nővérnek készüljenek elő, sorolta a problémákat:
faros, elfolyt magzatvíz, korábbi hasi műtét, cukor, osztott méh, B RH-, és így tovább, mire mondta a nő itt hagyja abba, komplex eset vagyok.
Aztán a szülésznő behívott a szülőszobába, ott kaptam infúziót, vért vettek, és aláírtam a beleegyezőket, majd kitoltak, megmértük a cukrom, persze éhgyomrit, mert nem ettem aznap még semmit, és vittek a műtőbe. Fáztam és féltem, remegtem mint a kocsonya. A műtőben emiatt lefogtak, hogy beadják az érzéstelenítőt a gerincembe.
Felfektettek a műtősszékbe, és lekötöztek, bekötötték az infúziót, a vérnyomásmérőt, és a lábamra húztam zsákot, s kezdtem elzsibbadni, s nagyon fura volt hogy ott a lábam, de nem érzem.
Jöttek a dokik, elkezdtek nyiszálni, majd kivették a fiam, odahozta a szülésznő bebugyolálva és megpusziltam, elvitték. Utána még nekem hosszú időnek tűnt, mire végeztek, majd mondták kész, s átemeltek az ágyra s visszatoltak a leendő szobába. Fura volt fájdalmat nem éreztem, de a bőröm húzogatását igen, s a gyomrom, hogy éhes vagyok, vagy valamiért fáj.
Utána késő este éreztem csak a lábaim, s nem emelhettem meg a fejem másnap reggelig. Párom aznap kihozta a babát, voltak anyukámék, az ő szülei és mindenki gyönyörködött a csöppségben. Szerencsére minden tesztje jó volt, így nem került inkubátorba.
Párom míg engem stoppoltak babázott, és azóta állandóan kezébe akarta venni a gyereket.
A következő nap ki kellett kelnem, kivették a katétert, és már én mentem a babáért. Bármikor vissza lehetett tolni, de volt amikor kötelező volt: reggeli vizit, fürdetés.
Én éjszakára visszatoltam, de így sem aludtam jól, mert a vágás miatt nem tudtam forgolódni, meg néha éjjel hoztak be másik császárost a szobába.
Mivel a bacik okozták a magzatvíz elfolyást, mint kiderült, így Ádám kapott minden nap antibiotikumot, s állandóan vizsgálták a cukrát, és még ki tudja mit, sok szurit kapott.
Péntek este jöttünk haza és benne ott volt a félsz hogy birkózunk meg a feladattal. Kicsit depis voltam, és a párom még rátett 1-2 lapáttal, s kiborultam, s eltörött a mécses bennem.
Azóta eltelt 3 nap, eszünk, hol tejcsit, hol tápszert, mert nincs elég tejem, és alszunk. Eleinte a kórházban az volt a gond nem tudtam felébreszteni enni, most meg eszik, mint aki sohasem kapott volna...
Készüljetek, nagyon fárasztó, ha nincs elég tej, s fejni kell, s ha nincs segítségetek. Ma mint a holdkóros keltem fél 9-kor reggel, és fájt mindenem...pedig éjjel felváltva kelünk fel etetni.
Pihenjétek ki magatokat, utána nem lesz időtök rá...ez biztos.