Vuka, annyira örülök nektek, nagyon ügyes vagy!
Ú, teljesen feldobódtam, ez a mai nap nagyon klasszul alakult.
Csajok, egyébként tegnap elfelejtettem mondani: tegnap reggel 7:25-kor megszületett Titati kislánya is, Kincső. Szóval Vuka és Titati most együtt vannak bent, kár, hogy nem tudnak egymásról.
Ilu, melyik e-mailedre gondolsz? Mostanában nem kaptam...
De majd írok neked.
Olvastam a történeteket, háááát, ehhez képest nekünk egy fáklyás menet volt. Ugyanis nekünk a pici gyerekünk egyből úgy döntött, hogy megfogan.....mikor eldöntöttük tavaly, hogy akkor jöhet a baba, akkor még mielőtt elkezdtünk volna akciózni, voltam nőgyógyinál, rákszűrés, vizsgálat, merthát felvilágosultak vagyunk, és csak egészségesen menjünk neki a gyerekvállalásnak. Hát így is volt. Persze én azonnal felmásztam a netre, és minden fontos és kevésbé fontos információt levadásztam a témával kapcsolatban......persze az ember sokkal több negatív dolgot olvas, így én is még mielőtt belevágtunk volna, már tudtam, hogy rögtön úgysem fog összejönni, és ha össze is jön majd egyszer, örülhetek, ha megtapad, és egészséges lesz......szóval alaposan beparáztattam magam.....a semmire!
De azért ez persze nem vetett vissza, alaposan belevágtunk, annyira, hogy fogalmam sincs, mikor foganhatott a babucink, merthát minden nap, és minden éjjel, minden reggel......
Nekem mindig nagyon szabályos volt a ciklusom, 28-30 napos. A 28. napon, pénteken utaztunk el vidékre a párom szüleihez, egy kis faluba, ahol nincs gyógyszertár, úgyhogy úgy döntöttem péntek reggel, hogy úgyis negatív lesz a teszt, mert így hirtelen úgysem jöhetett össze, akkor most gyorsan megcsinálom, és legalább hétvégén nem fogok izgulni. Mivel a tesztre rá volt írva, hogy 5 perc után már nem valós, ezért megcsináltam a tesztet, letettem a mosógépre, aztán elkezdtem fogat mosni. Amikor megfordultam (hogy hát úgyis egy csík lesz), akkor meg majd összerogytam: két erős csík jelzett, hogy bizony azonnal is összejöhet egy kisbaba......
Remegve, izzadva hívtam a párom, hogy kétcsíkos lett a tesztem, most mi lesz?????? Persze a kérdés költői volt, ő pedig nevetve mondta, hogy hát ezt akartuk édes. Kezdő szülőkként mind a ketten meg voltunk illetődve, nem találtuk a megfelelő szavakat, olyan volt, mint az első csók előtt az oviban.
Persze én egész nap alig tudtam dolgozni, délután vettem egy másik tesztet, ami megerősítette a reggelit, és azóta is melegség tölt el, amikor rágondolok, hogy milyen jó volt meglátni a kétcsíkos tesztet. Pedig még csak küzdeni sem kellett érte, de életünk legnagyobb boldogsága kezdődött ott akkor el.
És remélem 2-3 héten belül meglátjuk a mi kisbabánkat, akit annyira szerettünk volna, és aki olyan gyorsan döntött úgy, hogy velünk lesz - a mi legnagyobb boldogságunkra.
Szóval mi piszok mázlisták vagyunk, hogy ilyen gyorsan sikerült a babánk, de meg is becsüljük, és már most annyira imádjuk, hogy csak na!
Holnap reggel UH a kórházban, kíváncsi vagyok, mi lesz, lehet, hogy Titatit meglátogatom, ha nem gond neki.
Puszi
Eszti
36+6