Sziasztok!
Mindenkinek köszönjük az aggódást, de még mindíg nagyon kell drukkolni.
Kedden kitalálták az orvosok,hogy az lesz a megfelelő kezelés,hogy levesznek hetente 2x a magzatvízből, így csökkentve a terhelést és reményeik szerint így majd a kevesebb vízzel jobban hat a gyógyszer, vagy legalábbis a kevesebb magzatvíz megszünteti a problémák egy részét. Szerdán, azaz ma került volna sor az első levételre.
De az élet közbeszólt.
Tegnap délután elfolyt a magzatvíz, így nem volt más választás, mint szülni. Ekkor már párom egészsége is veszélyben lett volna, ha nem szülünk.
Berohantam a kórházba és vártam a fejleményeket.
Természetesen császár lesz, ez nem is volt kétséges.
A szülés rendben lezajlott, az orvosok nagyon kitettek magukért, mindenkiről csak a legjobbakat tudom mondani. Dr Spánik is ahogy felhívták, azonnal elindult és a délutáni csúcs ellenére időben megérkezett mindenki, aki kellett. Maga a szülés rendben zajlott, de sajnos a kis csöppségek nem voltak jó bőrben. Hanna a nagyobbik baba tiszta ödéma volt, ő nagyon nagyon rossz állapotban jött a világra, rögtön rohantak vele a koraszülött intenzívre. Én meg ott ültem a folyosón, és láttam,hogy rohannak egy plédbe tekert "valamivel" és nyomogatnak egy pumpa szerű valamit. Ő volt Hanna.Innentől végigbőgtem a est hátralevő részének 90%-át. Rá pár percre rohantak megint. Ő Szofi volt.
Minden perc éveknek tűnt.
Aztán kijött egy doktornő és elmondta azt, amit sejteni lehetett.
A gyerekek nagyon rossz állapotban vannak, életveszélyben. Gyakorlatilag nem nagyon tudok felsorolni olyat, amiben ne szenvednének. Szörnyű volt hallani. Felkészítettek a legrosszabbra, mondták,hogy nagyon nagyon kritikus napok-hetek jönnek. De jelenleg az életük veszélyben van és a lehető legjobb orvosi ellátás és technikai felszereltség mellett sem garantálható,hogy minden rendben lesz. Bármikor bekövetkezhet a legrosszabb.
Párom jól viselte a szülést, azt üzeni,hogy ne féljetek, nem is fáj annyira. (epidurális érzéstelenítást kapott)
Ma reggel már visszavitték abba a szobába, ahol eddig feküdt. Nagyon fájnak a varratok, nagyon lassan tud mozogni, az ágyra felülni és leszállni hosszú perces mutatvány. De amúgy jól van és jól viseli az egészet.
A gyerekek állapota stabilizálódott, de nagyon nagyon picikék. Hanna 700 gramm körüli, Szofi 545gramm, csont és bőr szegényke
Ma bemehettünk megnézni őket. Ahogy megláttuk Hannát mindkettőnkből kitört a zokogás. Szofi meg még kisebb, de ő mozgékony, bár annyira apró és törékeny a kis teste.
Amikor összeszedtem magam, beszéltem hozzájuk, ekkor kicsit mozogtak, reagáltak a hangomra. Már pocaklakó korukban is sokat beszéltem hozzájuk, lehet,hogy felsimertek?
2 Dokinéni is jött és elmondták,amit már tudtunk, az állapotuk kritikus és minden egyébb borzalom, amit most nem részletezek. Szóval nagyon szorítunk értük
Most ennyit volt erőm leírni.
Cosmo üdvözöl mindenkit és nagyon örül,hogy ennyien érdeklődtök és drukkoltok.
Mi is minden erőnkkel drukkolunk a piciknek,hogy erősek és ügyesek legyenek!
András