Sziasztok!
Előszöris HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ VUKAAAAAAAAAAA! Bár szerintem már babázol... El se hiszed, mennyire irigyellek! De ez nem olyan dög irigység, hanem olyan dejónekedirigység.
Tudom, hogy most egy kicsit rossz kislány voltam, hogy ilyen sokáig nem írtam, de igyekezni fogok bepótolni a lemaradásomat. A képeket kivétel nélkül mind megnéztem, és minden gyerkőc igazi vagány kis szépség! Enniválóak! Azok a kis csülkök, meg édes buksik... Nyami...
Látom a "hogyan tudtam meg, hogyan mondtam el" a téma, anniyra jó olvasmi ezeket a sztorikat!!!Nem baj, ha én is leírom mienket? Nekünk sem volt egyszerű dolgunk, de mindenképpen megérte. Mi becsületesen kivártuk az egy év próbálkozási időt, mielőtt orvoshoz fordultunk volna. Nem kellett volna, éreztem én, de mindegy. Vártunk egy évet. (első komoly hiba)Semmi, csak a bőgés minden hónapban, mikor megjött. Az egy év letelte után elmentünk a Bolgárkerék utcai családtervező központba. Egy rettentő ellenszenves és flegma doki volt ott, de nem érdekelt, csak segítsen. Írt fel Clostilbegytet, szedtem 6 hónapig, semmi, csak a szokásos ciklusvégi kiborulások. Nem váltottam orvost, pedig nem bíztam benne (második nagy hibám ez volt) Eztuán Puregon injekciót írt fel, megmutatta hogy kell használni, és visszahívott kontrollra egy hét múlvára. Mikor időpontot akartam kérni telefonon, közölték velem, hogy a doktor úr drága már nem rendel ott, hanem valahol egész máshol, csak nekem erről elfelejtett szólni. Ott álltam hormoninjekciókkal telenyomva, és nem volt orvosom, aki megvizsgáljon, merthogy helyettese akkor még nem volt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a Kaáli Intézetbe, hátha ott segítenek rajtunk. A doki, akihez kerültünk egy angyal volt. Mivel egyikünknél se volt semmi probléma inszeminációt javasolt. Felírta a hozzávaló gyógyszereket és szurikat, szuperül sikerül a stimuláció, 3 szép tüszőm lett. Szurival megrepesztettük őket, másnap volt az inszem. Kaptam utána egy tesztet, ami két hét múlva kellett megcsinálnom. Kérdeztem a nővérkétől tréfásan, hogy ugye biztos, hogy pozitívat adott? Azt mondta, hogy mindenki azt kapott ma... Életem leghosszabb két hete kezdődött ezzel, főleg, hogy az inszem után egy héttel már elkezdett fájni a hasam, mintha meg akarna jönni. Ezen a ponton már le is tettem arról, hogy akár sikerülhetett is. De éreztem azt is, hogy olyan a hasam, mintha egy icipici, de jó nehéz kavics lenne benne. Amikor végre letelt az a döghosszú két hét megcsináltam a tesztet, ami számomra nem lett egyértelmű. Mondta is a férjem, hogy én nem pozitívat vagy negatívat pisiltem, hanem egy kérdőjelet
Olyan kis halvány lett a csík. Hívtam is izibe a dokit a Kaáliban, hogy ilyenkor mi van? Azt mondta, menjek be vérvételre, abból egyértelműen kiderül. Soha így nem siettem még sehova, mint arra a mindent eldöntő vérvételre. Egy óra múlva volt eredmény, telefonon érdeklődhettem. Mikor megtudtam, hogy ez egyértelmű pozitív, percekig csak bőgni tudtam... Felhívtam a férjemet, de nem nagyon tudtam beleszólni a telefonba, csoda, hogy ki tudta hámozni a nyekegésemből, hogy apa lett... Ez június 28-án történt, és amíg élek, el nem felejtem, az biztos. Bocs, kicsit hosszú lettem, remélem nem untattalak agyon benneteket.
Évi