Örülök, hogy segítenek az infók!
Biztos akad még majd ami érdekel később, kérdezzél csak nyugodtan és megpróbálok válaszolni.
És most gyorsan(?) bepótlom az ígéretemet, amit annak idején tettem: leírom a mi történetünket. (Előre látom, hogy hosszú lesz, hiába próbálom majd visszafogni magam...
)
Szeptember elsejére voltam kiírva, szombatra esett.
A Várandós Ambulancián aznap nincsenek nővérek, úgyhogy a Várandós Osztályra kellett felmennem a CTG vizsgálatra. Ott egy tök régi kütyü volt (szemben az ambulancián lévő modernekkel), és a nővérke sem igazán velem volt elfoglalva. Lent azért néha "rásegítettek", ha úgy látták, hogy nem túl mozgékony, esetleg alszik a baba, hogy felébredjen, és megfelelő, értékelhető eredmény szülessen. Ez a nővérke nem volt ilyen, én pedig hiába próbálgattam felébreszteni Manót, aki köszönte, jól elvolt.
Miután aznapra voltam kiírva, és nem tetszett a dokimnak az eredmény rögtön bent is fogtak. 4 ágyas szobába kerültem, szerintem okés volt a berendezés (na jó, az ágyak melletti asztalkák nem a legújabbak voltak
), tisztaság volt. A fürdő két szoba között került kialakításra, átjárható, de ugyanakkor mindkét szoba felől le is zárható, újonnan kialakított. Hál' Istennek a szobatársak is jók voltak. (Az nagyon sokat számít. Pláne, ha hosszabb ideig kell bent feküdnöd, és gyakran cserélődnek melletted)
Kaptunk egy "lázlapot", amire nekünk kellett feljegyezni a naponta 3x mért testhőmérsékletünket. (Saját lázmérőt vigyetek). Szintén nekünk kellett elvégezni a CTG vizsgálatokat annyiszor, ahányszor a saját dokink javasolta. Nem kell parázni! A készülékek hordozhatóak, nem bonyolult a használatuk, és mindig van valaki a szobában, aki régebb óta van bent mint te, így ő majd megmutatja neked hogy kell használni.
(Egyébként ugyanolyak vannak lent a Várandós Ambulancián is. A 35. héttől már rendszeresen kell járni CTG vizsgálatra, úgyhogy ott is elleshetitek a nővérkéktől hogy hogyan zajlik a dolog, mit figyelnek, kérdezősködhettek nyugodtan.
) Amit még el kellett végezni, az az ebéd utáni magzatmozgás számlálás volt, bal oldalt fekve. Szintén fel kellett jegyezni. Amikor délután jöttek bizottságilag vizitelni, akkor megkérdezték. (Már nem emlékszem, hogy mennyi volt a "jó". A lényeg, hogy 1 óra alatt legyen meg a nemtudoménmennyi [30-cal asszem már jó vagy
], szóval nem kell ott feküdnöd egy órát és megszámolni mind a 4513 mozgást, ha annyit ficánkol.
)
A CTG eredményeket mindig a nővéreknek kell odaadni, ők mutatják meg a dokinak, aki aláírja azokat. Ha megfelelő, akkor minden oké, de ha úgy találják, hogy nem, akkor leküldenek a szülőszobára megfigyelésre. (Ez általában fél - egy napot jelent. Levinni csak egy kis "hirtelen pipere" csomagot lehet, mivel ha esetleg szülsz, akkor azért ne legyen ott a fél szoba. Meg különben sem tudnál vajúdás közben mit kezdeni a kedvenc könyveddel. [Hacsak hozzá nem vágod valamihez kínodban. De ez sem ajánlott.
)
Ha jól emlékszem, akkor a reggeli olyan 8 óra magasságában volt. Nem tudom, hogy az új szabályozás milyen változásokat hozott magával, de akkor tej, tea volt, és diéta szerint ilyen-olyan kenyérrel, felvágottal vagy dzsemmel. (A kenyeret akkor az egész napra be kellett osztani. De amíg van büfé, és nem vagy semmilyen diétán, akkor nem gond...
). Ebédnél pláne nagy volt a "szórás". Aki nem diétás, nem különösebben finnyás, annak jó volt (például nekem
. De azért nyilván nem olyan, mint a házi koszt.
), de a sószegény kaja tényleg nem lehet egy nagy élmény. Akkor kaptunk még joghurtot, gyümölcsöt, ki, mit, és még a vacsira való hideg kaját is.
Reggeli alatt/után jött általában a reggeli vizit. Megkérdezték az embert, hogy volt-e valamilyen gondja. Ha nem, akkor jó, ha meg igen, akkor elmondták a nővéreknek, hogy ki, mit kapjon, hogyan figyeljenek rá. A vizit után a délelőtt általában a CTG-zéssel ment el (20-30 percig kell csinálni, hogy értékelhető legyen), és már itt is volt az ebéd. Utána magzatmozgás számlálás, lázmérőzés, CTG ismét - ha kellett. Addigra általában beestek már a látogatók is, úgyhogy mire észbe kapott az ember, addigra már ott is volt a délutáni/esti vizit is, majd szépen mindenki elkezdett készülődni a lefekvéshez, vacsi, duma, melyik szobában hogyan zajlott. (A látogatókat nem rugdosták ki, volt, hogy este nyolckor volt ott valaki, mert nem tudott korábban jönni. Ha mindez kulturáltan, és nem mindenkit felverve zajlik, akkor senkit nem zavar)
Amikor már 3. napja feküdtem bent, akkor megvizsgáltak, és kiderült, hogy még nincs nyitva a méhszájam. 4. napon sem volt, úgyhogy úgy döntöttek, hogy akkor a 7. napon, szombaton megcsászároznak, ha addig nem indul el be a szülés magától. Az 5. napon a CTG-met megnézve leküldtek a szülőszobára megfigyelésre. (Pedig én többet is csináltam, mert megpróbáltam elfogdhatót leadni, mivel nem akartam lemenni
) Ott megint rám tették, aztán mikor pár perc múlva vissza jöttek megnézni, hogy mi a helyzet, akkor kicsit csodálkoztak, mert ott teljesen okés volt.
Viszont elkezdtek kérdezősködni, hogy érzek-e méh összehúzódásokat. Mondtam, hogy nem, pedig én is láttam a kijelzőn, hogy egy kicsi azért már volt. Aztán gyorsan összedugták a fejüket, és arra jutottak, hogy már 5 nappal vagyok túl a kiírt időponthoz képest (max. 7 napot hagynak!), legkésőbb 2 nap múlva császár lenne, a CTG valamiért ellentmondásos, és összehúzódásaim is vannak, még ha nem is érzem, továbbá (nem tudom miért, de egy plusz) rizikófaktor a hüvelyi szülésnél, hogy epilepsziás vagyok, tovább a dokim aznap éjjel elutazik, és csak szombat délelőtt jön vissza, hogy akkor ne húzzuk az időt, legyen császár. Summa summárum: lekerültem a szülőszobára, és 10 perc után kiderült, hogy akkor én most jól megszülök.
Egyből vittek is, előkészítettek. A férjem pont bent volt látogatóban, és egyszercsak csak azon kapta magát, hogy kiszóltak neki, hogy jöjjön, mert szülés lészen.
(Ha nem altatnak, akkor az apa is bent lehet a császárnál!) Azt már nem tudom, hogy epidurális vagy spinális érzéstelenítőt kaptam, de ezúton szeretném elmondani, hogy EGYÁLTALÁN NEM VÉSZES. Jó, nem egy szúnyogcsípés, de azért -szerintem- bőven ki lehet bírni, elvégre nem a gerincedbe, hanem MELLÉ adják, hozzáértő kezekkel.
(Az izgalmak tovább fokozása végett mi köldökzsinórvért is szerettünk volna eltetni, de a szett nem volt nálunk, azt úgy kellett behozatni. Ez kb. negyedórát jelentett, plusz még vagy 5 perc, mire sikerült felfogatni apámmal, hogy mi a helyzet, és nem ártana ha belehúzna...
Vártak ameddig csak lehetett, aztán úgy döntöttek, hogy most már elkezdik, addig a vért egy kémcsőbe fogják fel, és majd úgy megy a szettbe.) Az érzéstelenítő egyből hatott, semmit nem éreztem a lábaimból.
Ami nekem tök mókás volt, hogy spray-vel kezdtek fújogatni, és meg kellett mondanom, hogy érzem hűvösebbnek, hol nem. Így tesztelték, hogy mit, mennyire érzek, hogyan hatott az érzéstelenítő. (Nem tudom, szerintem tök jópofa volt.
) A műtétet magát nem láttuk, mert paraván volt előttünk, a férjem a fejemnél volt, ott fogtuk egymás kezét. (Mondjuk, őt sem sűrűn láttam, úgy beöltöztették.
) Érezni sem éreztem semmit, csak annyi volt -nem tudom hol olvastam már, de ténlyeg nagyon jó megfogalmazás
-, hogy mintha kenyeret dagasztanának a hasamban. Majd jött a hír, miszerint hajas, aztán pedig, hogy kint van, egészséges, szép. Így 2007. szeptember 6.-án, 19:26-kor megszületett Manócska. Rögtön odadugták az orrom elé, mielőtt elvitték volna rendbe rakni. Maszatos volt, oákolt, és gyűrött volt.
Egyszerre nevettem és sírtam. (
Hüpp-hüpp) Tök jó volt.
Aztán a férjem elment, elkísérte a kicsit, engem összevarrtak. (Időközben a szett is megjött, úgyhogy az is megoldódott.)
Ha minden rendben volt a csecsemőkkel, akkor ők élből mennek az Újszülött Osztályra, a császáros kismamák meg az intenzívre. Mégegyszer megnézhettem akkor, immár bepólyálva.
Hely kapacitástól függően van, hogy nem egyből az Újszülött Osztályra kerülnek a természetes úton szült kismamák, egy szobába a babákkal, de mihelyst lehet átviszik őket. Addig is lehet babázni persze, csak nem együtt vagytok velük 24 órában.
Császáros kismamákat ha minden rendben volt, akkor másnap leviszik az intenzívről. Elvileg reggel van egy gyógytorna, hogy mielőbb lábra álljanak a műtét után. Rendesek, mert segítenek megfürödni, meg minden, mert ha nem is érzi magát olyan vészesen az ember lánya, azért mégiscsak nehézkes kissé, kanüllel a kezedben (esetleg katéterrel is) szerencsétlenkedni a fürdéssel.
Nekem nem volt vészes magának a műtétnek a helye. A marha sz@r az a sópárna volt, amit utána raktak rá. Azt hittem besz@arok, marhára fájt. (Aztán, mint utólag kiderült, ezt le is vetethettem volna...
) Minnél többet sétáljatok, még ha nem is tudtok egészen kiegyenesedni! (Szite "rodeóztam"
) Pihenjetek, álljatok meg egy kicsit, de ne feküdjetek, mert attól sokkal rosszabb lesz, később múlik el a fájdalom! (Hú, a tüsszentés egy "kéjmámor" még...
)
2 nap múlva összekerültünk Babóval, 24 órában. Azt hiszem, hogy csak 3 napot voltunk már bent együtt utána. A csecsemős nővérek nagyon le vannak terhelve, nem tudnak sok időt szakítani az emberre, de azért döntően figyelmesek, normálisak, lehet tőlük segítséget kérni.
Szóval, ez így történt. Aki nem hiszi, járjon utána!