Csajok, ez a tempó...
Most csak gyorsan, mert nem akarok nagyon lemaradni, már megint.
Eni: igen, Maja is sárga volt, de ezt a kórházban meg sem említették, itthon mondta a gyerekdoki és a védőnő. De nem kellett semmit tennünk. Ezen látszik?
Reni: anyós úgy rendmániás, hogy nem szól rám (még azt kéne), de ha jön, akkor előtte mindig próbálok rendet rakni. Persze az ő igényeinek megfelelni... És ha megjön, rögtön elkezd mondjuk "szemetet" szedni. Amik mondjuk Léna játékai... Mert ő imádja a kis cetliket, ruhák blokkjait, ilyeneket. Meg ő olyan, hogy jön, megfigyel, aztán anélkül, hogy megkérdezné, hogy szükségünk van-e rá, vesz vmit. Példa: észrevette, hogy Léna egy polárpléddel takarózik itthon. Néhány nap múlva beállított 3 garnitúra ágyneműhuzattal. Mit gondolt, nincs rá pénzünk? Vagy nem tudjuk, hogy van ilyen? Mondanom se kell, Léna azóta is a polárpléddel takarózik (ha egyáltalán), bár vettünk a paplanhuzatba paplant is. Meg úgy itélte meg, hogy kell nekünk a konyhába szekrény, hát vett. De nem kérdez. Tudom, ezek apróságok, de sok kicsi sokra megy...
Borsika: itt a link, ahol voltunk:
http://www.stoxi.at/winter/startseite2.htm Mi a 136-os házban voltunk.
Kimenő: nálunk Marci ebből a szempontból (is
) álompasi! Mindenben segít, kérés nélkül is, és szívesen. Nyilván szoptatni nem tud, de két szopi között akár mindkét csajjal levonul a játszótérre, ha nekem kell egy kis kikapcs. Vagy elküld tornázni. A héten lehet, hogy el is kezdem. Eljárni nem nagyon járunk el, inkább hozzánk jönnek társasozni a még gyerektelen barátaink. Akik nyárra szintén gyerekesek lesznek, akkor nemtom mi lesz. De ha akarna, mehetne esténként, és én is. És péntek este, Maja óta először elmentünk vacsizni. Kettesben! Öcsém és a barátnője őrízték a csajok álmát. Jó volt!
Generációk különbsége: én nem érzem, hogy annyira máshogy neveltek volna minket, mint most mi, de azt tudom, hogy nekem elég laza-jófej szüleim vannak(voltak
). Azt meg, hogy 3 óránként szoptattak, és korán kaptunk mást is, arról nem tehetnek, akkor ez volt a legjobb tudásuk épp. Én asszem 8 hós koromig szopiztam, ez akkor úgy tudom, soknak számított.
Amivel nem ért egyez anyu, az az orrszívó, állítja, hogy nélküle is fel lehet nőni, nekünk is csak kézi pumpással szívták. De nem hagyom magam...
Kicsit rólunk: Léna durván belerohant a hisztikorszak kellős közepébe. Én meg teljesen tanácstalan vagyok. Meg türelmetlen. Én, akinek eddig szeirntem egy hangos szava nem volt, kiabálok vele, és amíg ő visít, én a karjánál fogva rángatom haza az utcán. Nem ismerek magamra, de nem tudom, mit csináljak. Naivan azt hittem, hogy mi majd jól megússzuk. Nyilván az is számít, hogy hulla fáradt vagyok, úgyhogy most megyek és jól kialszom magam.
Képek nagyon jók, én is adok:
Fél évesen:
Kb másfél évesen:
Most a síelésen:
Ja, és végül, de nem utolsósorban: Lilluska! Boldog névnapot!
Jóéjt!
Na mindegy, azért 1.5 óra csendes pihi van.
