SZiasztok!
Zsani!
Ne aggódj, tudom, hogy nagyon rossz a vizesedés, Zitával ugyanígy volt nekem is, virsli ujj és eltűnt a bokacsontom, sőt igazi elefánt lábakon rengtem... Sajnos nem lehet vele semmit sem csinálni, azért a homeos bogyót szedjed, mert lehet hogy idővel mégis használ, nekem legalábbis most bejött. Az a baj, hogy nem nyugtatott engem sem, de a szülés után elmúlik... (Én csak most vezetem vissza, hogy nem csak a 40fok miatt folyt rólam a víz szülés után a gyerekágyon, hanem, mert akkor távozott a víz. 10kg simán lement a vízzel.)És második babával állítólag nem lesz olyan durva... No ebből nem sokat tapasztalok
. De hátha! A fehérje és a vérnyomás rendben van, szerintem nincs nagy gond, csak több mint kellemetlen.
Híreink:
Azért nem írtam, mert tegnap voltam a mélyponton... Szerdán férjem már fel sem tudott kelni az ágyból és a fekvés is hatalmas fájdalmakkal járt... Csütörtökre kapott időpontot a doktornőhöz, akinél tavaly is volt. Apósom elvitte kocsival, de a kocsiból is alig tudott kiszállni. A doktornő beinjekciózta, 2db a gerincébe, 1 a fenekébe. Na ettől még annyira se tudott mozogni, mint előtte. Épp csak fel tudta vonszolni magát az emeletre, borzasztó volt látni. Ezután semmilyen pózban nem tudott feküdni, nagyon rossz volt látni. 1hét szigorú fekvés, utána meglátjuk. Jövő szerdáig dől el, hogy meg kell-e műteni. Csak vécére mehet ki, ma már nagyjából sikerült egyedül lezuhanyoznia is. (Tavaly megegyeztünk, hogy megint majd csak 60év múlva fürdetem, hát nem jött be...) Már nem olyan a ferde a csípője, viszont zsibbad a lába és a talpa, ami lehet a szuriktól is... Én azért aggódom! Zita cuki, mert szeretgeti, odaszalad hozzá, simizi, puszilgatja, odacipeli a játékait és mutatja hogy apának fáj a lába.
Amikor hazajött a dokitól úgy döntöttem, hogy helyreteszem a nagy családot. Írtam egy kör sms-t hogy mi van a férjemmel és hogy mindenkinek köszönjük szépen a felajánlott segítséget, élni fogunk vele. Persze senki se ajánlotta fel, csak előző nap Öcsém, amikor neki is kiborultam, hogy ez azért már gáz, hogy Zitával egy széket se emelhettem fel, most meg... Másnap Apum és Öcsém kitakarítottak -mert az előző nap izgalmak miatt nagyon görcsölt a pocim- és nagyon cukik voltak.
Bár ők ilyenek, csak nem volt idejük eddig. Ők segítenek a legtöbbet! A férjem huga írta, hogy szóljunk, ha kell valami, majd júliustól kevesebb munkája lesz és akkor jobban tud jönni segíteni, Hugom vissza se írt, amikor Apum itt volt meg se kérdezte, hogy van a férjem pedig Apummal beszélt telón és tudta hogy itt van nálunk, Anyum elkapott valami nyavalyát, Anyósom meg tett egy lapáttal arra, hogy még szarabbul érezzük magunkat. A csütörtökön beszólt a férjemnek, hogy na látjuk, mi lenne, ha vidéken laknánk... (előző nap prédikált egy sort, hogy miért nem való nekünk a vidéki élet, azaz kertesház , mert oda szeretnénk költözni majd stb.) Tegnap felhívott, hogy megveszik Pöttöm kiságyát, pedig mondtuk, hogy nem is tudjuk milyet szeretnénk. Elméletben volt szó olyanról, mint Zizué, de én először bölcsőt szeretnék vagy ágy mellé szerelhetőt valahonnan kölcsön. Mondtam neki, hogy megbeszéljük és visszahívjuk. Végül férjem mondta hogy mi a helyzet, erre Anyósom, hogy hát nem tudja mennyiből áll, hogy a feleséged vegyen egy mérőszalagot és lemérje, hogy elfér-e a ZIzu féle...
Férjem ordított vele a telefonba (pedig nagyon csendes , béketűrő ember, sose hallottam még ordítani), mondta, hogy nagyon fáj a hasam, nem tudom lemérni és különben is megbeszéltük tegnap, hogy még nem biztos, minek mentek ma oda. Az a baj, hogy tudom, hogy jószándékkal csinálja, amit csinál, de elegem van hogy mindent ő akar eldönteni...Akkor jöttek azzal, hogy ők megveszik a kiságyat, nem is kell kifizetnünk. Ádi mondta hogy nem, a kiságyat mi akarjuk a mi gyerekünknek megvenni, abban van a segítség, ha elhozzák amilyet mi szeretnénk stb.Az a baj , hogy ezzel a mi megvesszükkel már volt több csavar, idővel visszakaptuk, hogy "bezzeg mi megvettük, most vettünk nektek"
és azóta én megfogadtam, hogy nem vehetnek nekünk semmi nagy értékűt...
Húú, nagyon kivoltam, de Ádinak nem akarom mutatni... Jó nagyot bőgtem a konyhában... Pocim persze görcsölt, Zizu se tudja mitől zizi a mamija. Na aztán este még jött a hab a tortán, egy hozzáértőt megkérdeztem, hogy lesz a gyed-gyes dolog és kaptam az emailkt, hogy csak gyest fogok kapni a két gyerekre, hiába nem múlik el Zizu 2éves Pöttöm érkezéséig... Szóval tegnap készen voltam...
Ma egész jó nap volt, sokat játszottunk hárman, sütöttem a drágáimnak palacsintát és nagyon jól elvoltunk! Sőt Apa összeírta, hogy milyen fiú és lány nevek tetszenek neki. Már csak rajtam a sor és az összevetés hiányzik.
)))
Este felhívott Anyósom,hogy holnap átjöhetnek-e és hoznának ebédet és ha kell valamit segíteni, akkor megcsinálják... Mi a manó? Az tuti, hogy Ádi csak úgy fogja beengedni őket, ha nem fog beszólni, kritizálni, okoskodni megint, különben a saját fia fogja kidobni... Pedig úgy szeret minket, meg mi is őt, még én is, de nagyon gáz tud lenni, ezzel az enyém az utolsó szó és nekem van igazam stílussal...
Hát ennyi van most! Bocsi a panaszáradatért! Szerdáig imádkozunk, hogy ne kelljen műteni Ádit. Kedden mentünk volna Dokinkhoz szülőszoba látogatásra, hét most azt is lemondom. Ma azért sikerült pihennem is és nyugi is volt, hogy csak 3an (4en) voltunk, de nagyon féltem tegnap, hogy 2hónappal érkezik Pöttöm... Ja másik imaszándékom, hogy Apa meggyógyuljon a szülésig, mert még egy szülést nem tudok egyedül végigcsinálni...
Szép vasárnapot Nektek!
Puszi és köszönjük a ránk gondolást: