Sziasztok!
Én is gratulálok Levinek, nagyon ügyes fiú volt, tényleg egy hős
Azt a telefonálós nagypapát elküldtem volna a pi....ba, hogy lehet ennyire hülye valaki, hogy ordító telefonjával ott hagoskodik egy kórteremben. Emlékszem amikor megszületett Blanka 4-en voltunk egy szobában, később csatlakozott egy anyuka, akinek a babája nem volt vele egy napig majdnem. Ő addig úgy tett, mintha misem történt volna, ordító telefonja csörgött reggeltől estig, a mi picikéink pedig ott aludtak mellette. Nagyon idegesített. Csak akkortól halkította le miután az ő gyereke is ott volt a szobában
Summa summárum, nagyon ügyes volt Levi, és tényleg szuper, hogy végre túl vagytok a nehezén, most már minden könnyebb lesz!
Anikó!
Látom olvasod a blogom
)) örülök! Az az igazság, hogy a saját nyugalmam miatt, nem boncolgattam, és részleteztem a helyzetet ... de valami hasonló nálunk is a helyzet.
Nem akarom bántani a nagyszülőket, de finoman szólva önzők: felhívnak, hogy látni akarják a gyereket. Mondom ok, bármikor jöhettek itthon vagyunk. Kijönnek, kb. 2 órát itt vannak, kicsit játszanak Blankával. Majd mikor fárad, éhes vagy nem is tudom mi baja lesz a gyereknek, akkor
na jóóóóó mi megyünk felkiáltással távozik mindenki. Szar érzés ez nekem, mert számomra ez nem segítség. Ez az ő lelküknek megnyugtató, hogy erre a hétre is letudtuk az unokázást. Mert ha úgy vesszük ez az. Tudom, most gonosz vagyok, de tényleg egyszer sem kérdi meg senki, hogy bírom-e, vigyázzanak-e Blankára? Mert ez lenne az igazi segítség ...
Mindenki ku....va stramm csajnak tart, aki megtud oldani mindent, meg is, csak nagyon fárasztó mindig egyedül.
Eldöntöttem, hogy nem fogom ezt a hibát elkövetni ha lesz második gyerek, én fogom kijelölni a napokat is mikor jöjjenek. Már rosszul vagyok az olyan telefonhívásoktól, hogy: annyira hiányzik a gyerek, már úgy látnám ... soha sem tiltottam senkitől sem a gyereket, de 1 kezemen megtudnám számolni hányszor voltak csak úgy itt - ünneplésen kívül - a nagyszülők. Én vagyok a totálisan szuper meny, semmi dolguk velünk!
Bár hozzáteszem, elkezdtem a férjemet is rávenni arra, hogy néha vegyük igénybe őket, mert az amit idáig csináltak, nem egy nagyszülői tevékenység. Most pl. megyünk esküvőre pénteken, és ott is alszunk ami azt jelenti, hogy szombat délelőtt fogunk hazajönni. Így péntektől- szombatig ők vigyáznak Blankára. Persze már lassan 1 éve tudják, hogy így lesz. nem akarom őket bántani, de ha nem beszéltük már és egyeztettük le ezt a napot 1000x akkor egyszer sem. Biztos, hogy örülnek, hogy az unokával lehetnek, de tuti, hogy félnek már előre ettől a naptól ...