Visszaolvasni most nincs időm, mert lassan ébred majd a Manó, de azért gyorsan beszámolok a kórházzal kapcsolatos "élményeimről". Sajnos elég rossz benyomással jöttem el, mert én is a legnagyobb tumultus idején szültem, így egy csomó kényelmetlenségben és kellemetlenségben volt részem.
Szüléstörténetem olvasható itt:
http://www.babafalva.hu/portal/modules. ... ay&jid=153
Szóval a szülés és a császár során nem volt gondom, tényleg figyeltek ránk, onnantól volt rémálom, amikor átkerültem a hatágyasba... én ettől eleve féltem, ezért is igényeltem ugye az alapítványi szobát, csakhogy nem volt hely... a hatágyasban, hát mit mondjak... némely szobatársak igencsak furcsák voltak, de ezt még el is viseltem volna, de 2 napig egyszerűen alig tudtam az ágyra felmászni, ha felmásztam, nem tudtam lemászni... az egyik szobatársamtól elkértem a zsámolyt (amiből összesen 2 volt a szobában), de fél nap után egész egyszerűen eltűnt a szobából... hozattam be egy kempingszéket a családdal és inkább azon ücsörögtem egész nap, azon szoptattam, hogy valahogy kibírjam, de így is két nap után már bőgtem, hogy nem tudom ellátni a Manót ilyen körülmények között... Aztán ürült családi szoba, és gyorsan lecsaptam rá, de az is csak egy napig volt szabad, utána költözhettem megint, de szerencsére már kétágyas alapítványiba... na ott vár elviselhető volt, végre volt egy szék az ágyam mellett, végre lehetett szellőztetni kicsit, egy szobatárssal sokkal jobban tudtunk alkalmazkodni egymáshoz...
Szóval egyelőre inkább a kellemetlenség élménye maradt meg, sok jóról sajnos nem tudok beszámolni.
Azért azt elismerem, hogy a kórházi személyzet sokat segített, mind a csecsemősök, mind a szülésznők, ápolónők... Csak kérni kell, pl. fürdetésnél, ha nem csak "leadom" a babát, hanem ott is maradok, akkor nagyon segítőkészek a csecsemősök, mindent megmutatnak, elmagyaráznak. Amikor Terike néni volt ügyeletes, szabályosan beköltöztünk a babaszobába. Ő aztán tényleg imádja a babákat, és tényleg nagyon sokat segít! Flórácskának 3 napig nem volt széklete, és én mondogattam ugyan mindenkinek, gyerekorvosnak, csecsemősöknek, mindenki azt mondta, hogy várjunk, ez még belefér... aztán Terike néni volt az, aki lázmérővel fellazította kicsit, és azóta semmi bajunk nincs a széklettel.
Szoptatásba csak akkor avatkoztak be, ha gond volt, nekem 3 napig nem nagyon szólt senki semmit, aztán mikor Flórácska még mindig fogyott, elkezdték mérni, hogy mennyit eszik egy szoptatásra, hogy ha kell, akkor tápszerezik. De szerencsére pont akkor indult be a tejem, és 2 mérés után meggyőztük a csecsemősöket, hogy semmi szükség a pótlásra, mert egyre többet evett a baba, és másnapra már hízott is.
Hát, egyelőre ennyit a benyomásokról.
Amúgy a családi szoba szuper, aki teheti, vegye igénybe!
Én lehet, hogy a következő szülésre úgy spórolok majd, hogy eleve oda kerüljek.