Sziasztok! Nem volt energiám eddig írni, de olvastalak időnként titeket.
Lassan kezd elviselhetőbb lenni az éjszakai járat. Cici már nincs, egy hete almalézünk, de úgy cisnálom, hogy a nagy része víz, csak egész kicsi almalét teszek bele, hogy ne víz íze legyen, mert a vizet nem fogadta el. Úgy látom, a lényeg az, hogy ha felébred, akkor megöleljem, és valamit szopogathasson. Egyik éjjel kivettem, de "beállt a derekam", és Apa gyorssegélyként elvette, hoyg megitassa, hát nem tudjátok elképzelni, emkkora balhét csinált... Úgyhogy a véégn összeszedtem minden erőmet, hogy felüljek, egyből csönd lett. Szegény Apát sajnáltam, de mondtam neki, hogy ez nem ellene szól, ilyenkor ébren sincs igazán, és szerintem egyszerűen nem értette, hogy rám számított, de nem én fogtam. Pár korty után általában alszik is. Így egyelőre a háromszori ébredés megmaradt, de ebből kettő csak pár kortyos, a harmadik, általában 4 óra felé, olyan 100-120 ml-s, és azután már nyugi van reggelig. Ez sokkal kímélőbb, egész más 5 percet fent lenni, és látni, ahogy megnyugodva beájul megint, mint fél órát szoptatni úgy, hogy nem is szopik igaázn, csak lóg a cicin, de elvenni nem tudom. Szóval ennyivel már jobb a helyzet. Most már próbálom, hogy még kevesebb almalét teszek bele. És már néha azt is elfogadja, ha csak megsimogatom, suttogok, és nem is veszem ki (de csak akkor, ha abban a pillanatban megyek, ahogy megnyikkan, mert különben felébred annyira, hogy elkezd forogni, és keresni, akkor már nem nyugszik meg ilyen könnynen - de néha olyan mély álomból ébredek, hogy nem tudok azonnal felpattanni).
Fürdés: nekünk a doki azt mondta, hogy alkalmanként fürödhet velünk, de még ne csináljunk belőle rendszert. És nyáron is inkább természetes vízbe vigyük, ha pancsolni akarunk vele, ne medencébe. Eddig csak egyszer volt "felnőtt" fürdés, akkor adtam be Apának, mikor ő már megfürdött (így ő is kiélvezte a fürdést, meg már tiszta is volt
) és nem áztatták magukat, hanem zuhanyoztuk, úgy, hogy Apa ölében ült. Nagyon élvezte. Aztán visszavettem, és ment a kiskádba ahogy szokott. Mondjuk nekünk pont elfér a fürdőben a kiskád állvány, a kád és a csap mellett, és a mosógépen törlöm/pelenkázom. Még nem ül rendesen, de a kádban már tud, mert kapaszkodik két oldalt, én meg tartom a hátát az egyik kezemmel (meg persze fogom a vállát, hogy ne fejeljen bele a vízbe (mert a múltkor bele akart harapni a vízbe - hát sikerült...
), a másikkal meg mosom őt. Ha már nagyobb lesz, és pancsolna rendesen (már most is pacsál, nagyon is eredményesen
, de még rövid ideig fürdünk csak), akkor szerintem kiskádastól fogom betenni a nagykádba. Megtölteni is könnyebb, és bele csúsznia is nehezebb.
Napirend: kb ugyanz mint Redénkél.
Nem szabad: nálunk is megy már, és sóhaj is van hozzá, tényleg.
Én már egyszer büntibe is tettem, mert csak azért is odament, pedig egyetlen helyre nem szabad csak. százszor megbesézltük, hogy nem szabad, ment máshova, de mindig vissza-visszament oda, pontosabban csak arra, de nem pont oda. Csak utána mégis odatévedt, elmondtam, hogy nem szabad. Újabb kör a szobában, újra odaért, újra próbálkozott, nem szabad. A századik után begurult, és háromszor is visszafordult, de már üvöltve. Én meg háromszor elvettem a kezét és mondtam, hogy nem szabad. Erre óriási hiszti, és megint elindult arra, mire én totál nyugisan bettem a járókába, hogy ha nem tartja be a szbályokat, akkor neki bizony még ott kelle lennie, még ha én figyelek is. Na, teljes csönd, és cksa nézett rám, totál meg volt döbbenve. Annyira, hoyg mikor kimentem a szobából egy percre, elfelejtett üvölteni.
Visszamentem, és még mindig ugyanúgy volt ott, és csak nézett. Pár perc múlva kivettem, eszébe sem jutott arra menni. Azóta ha kint van, és elindul arra, szólok, hogy nem szabad, megáll, kinyújtja arra a kezét, aztán leteszi, és elfordul, megy másfelé.
Na, és itt egy dolog, amit nem egyszerű megoldani. Apa nem szólt rá, ha odament egészen közel a hosszabítóhoz, csak ha megfogta a kábelt. De én már azt sem engedtem, hogy lehetősége legyen megfogni. Úgyhogy nagyon résen kell lenni, hogy egyformán tiltsunk, mert így elég nagy káosz lesz...
Detty! Próbáljátok ki az almalét (én vízzel higítom, elég rendesen). Hátha szívesebben inna, és akkor legközelebb már éhes lesz, hátha eszik rendesen. Sokszor segít ez nálunk is, ha két-három kanálnál nem tudok többet beleimátkozni Csupanyálba. Van, hogy ilynekor inni sem kér, de esetleg pár perc múlva már elfogadja, és egy fél óra múlva már enni is hajlandó.
Kchriske! Semmi baj a "keverésért", nyugi, sőt, le a kalappal, hogy ennyire képben voltál már az elején a többi részlettel, elvégre vagyunk itt egy páran.
Zsuzsi! Nyugi, egyszer csak át fog fordulni megint, aztán majd nem győzöd telerani a pelenkázó környékét érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, amiket a harmadik kezeddel felváltva előrángatsz, hogy azt az egy percet forgás nélkül töltse...
Red! Szívemből szóltál, totál azt érzem, amit leírtál. Imádom látni, ahogy napról napra új dolgokat csinál, de valahogy bennem van az is, hogy vannak olyan pillanatok, amik már sosem jönnek vissza, és ezt bizony meg kell tanulni elfogadni, és örülni annak, ami van és ami jön. Valamelyik nap a birkózás végén meg akartam puszilgatni, és eltolt ,hoyg valami nagyon fotnosat menjen felfedezni. Fura volt nagyon, bár tudom, hogy ez normális és nem is fogtam vissza. Pont arra gondoltam, hogy na vége a bújós időszaknak. Aztán pár perc múlva arra kanyarodott felém, és felmászott az ölembe, megfogta a két kezével az arcomat, és odabújt szemben hozzám. Majdnem elbőgtem magam...
Édes lehet Panna, ahogy beszél. Nálunk még csak APA, ANA, ava, dada, baba, gegrrrr, ghiiiiii van. Ebből APA és ANA tudatos, sőt a sírásnak már része az anaaaaaa.
A legtöbb dolog ava vagy baba ezek cska úgy is vannak, és nagy boldogságos dumafoylamban is vannak, dadada akkor van, ha panaszkodik, és mondja a magáét, de még nem sír. Gegrrrr és ghiiii meg akkor van, ha huncutkodik, olyankor hihetetlen a szeme is, annyira huncut tud lenni, néha félek, hogy hogy fogja a csajokat levakarni...
Apának is ilyen huncut a szeme... el is éri vele nálam mindig, amit akar.