Sziasztok!
Vagyok, csak megy a pörgés ezerrel.
Többnyire többen "felügyeljük" Balát, de még így sem egyszerű leülni a géphez.
Tündériek a babák! Milyen kis erőművészek!
Adler!
De jó hallani felőletek! Teszel fel nekünk képet Ricsiről?
Bala még ha minden jól megy, akkor de és du is durmol egyet. Ha a délutáni kimarad, akkor estére nagyon nyügi. Az akaratosság nálunk is kezd kialakulni. Már nem lehet elterelni a figyelmét arról, amit Őkelme kigondolt. Ha elindul egy irányba, akkor arra kell mennünk, s olyan erővel húz, hogy néha meglepődöm rajta.
Nekünk is rapszódikus az evés, nem evés, de a válogatóssága sajna nem javult. MInden kaját először szemügyre vesz, s ha tetszik, akkor hajlandó csak megkóstolni, majd elrágódik rajta, s ha tetszik, akkor jöhet, de akkor sem nagy mennyiségben. Egy kivétel van, ami csokis, az jöhet bármikor. Most a túrórudi és a bio kölesgolyó a favorit.
Reni!
Nekünk anno a fa járókát ajánlották, mert abban jobban fel tudja magát húzni kapaszkodással.Aztán mi hely hiányában nem szereztük be ugyanis nagyon uralta volna a szobát, s közvetlen az ágy mellé tudtuk volna csak felállítani, két ágy meg minek álljon egymás mellett. Anyuéknál a kertben most az utazóágy van felállítva, ha gyorsan biztos helyre kell tenni valami miatt, akkor oda rakjuk be Balát.
Zsófi!
Anno a babaprojektet mi is a nászúton kezdtük, s ott döntöttük el, hogyha összejön a dolog, s fiú lesz, akkor Bala, azaz Balibaba lesz. Aztán Apa az ötödik nap környékén elkapott valami fertőzést, három napra kiütötte magát, s antibiotikummal kezelték, s amellett nem mertünk tovább kísérletezni a projekttel. A név viszont megmaradt.
Kristan!
Hogy mi lesz később? Szép lassan hozzá szokik az ember, hogy együtt kell pörögni a gyerkőccel. S az idő előrehaladtával egyre jobban pörögnek, s egyre kevesebbet alszanak nappal.
Anno én is azt hittem, hogy Bala hisztis, de így utólag tudom, hogy amit leírtál Nóriról, az még nem az. Szimplán igényli Anya közelségét. Igaz, nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy ne kapkodjuk fel őket rögtön, amikor reklamálnak. Fájó szívvel, de néha tényleg sírni kell őket hagyni. Így előbb utóbb rádöbbennek, hogy ha ott is hagyjuk őket az ágyukban vagy a járókában, akkor elfoglalják magukat, s elkezdenek játszani.
A tényleges hiszti már nehezebb dolog.
Panni!
Kiskutyák???
Jó hetet, s haonlóan hűvösebb időt a hétre, mint most hétvégén volt.
Timi