Jó estét!
Unique, a fene egye meg, nyertél.
Holnap madártejet csinálok.
Kriszta mély együttérzésem, de már tényleg visszafele ketyeg az óra. Az együttérzésem annál is mélyebb, mint hogy gondolnád. A suliban annyira felcukkolom magam a már nyugdíjas, de bent még aktívan kavaró főnökasszonyon (aki átadta nekem az osztályfőnökséget szept.elején), hogy alig tudom magam lenyugtatni.
Ma is egész nap rágódtam rajta. Képes volt vizsga kellős közepén (!!) berobogni és a diákok előtt közölni, hogy úgy gondolta, hogy elveszi tőlem az ofőséget és odaadja másnak, mert csak. Ez másfél hete történt, azóta a kollégáim is rosszul vannak, mert nem lehet leállítani másban sem a vénlányt. Hogy mi a fenének nem megy haza és élvezi inkább a nyugdíjat...
Lara, nem lehet, hogy anyós még mindig azon gondolkozik néha, hogy a kisfiad akkor most Andor vagy Arnold?
Bocsi, ez nem volt jó vicc... dehát sajnos valóban nagyon érzéketlenek tudnak lenni. Az enyém is... már hetek óta Boginak hívjuk a kislányt (mikor még nem voltunk biztosak a punciban, már akkor is kicsúszott a szánkon), tényleg mindenki így hívja, így emlegetjük, és akkor erre megkérdezi, hogy nem lehetne Tímea? Hogy honnan a csudából vette a nevet, nem tudom... De volt egy másik finomsága, ha már ilyen panaszkodós kedvemben vagyok. Párom egyszem fia neki, és kamaszkorában erősen elhanyagolta, mert válás után újra párt keresett, aztán mikor a párom épphogy 19 lett, ő ki is költözött végleg Ausztriába. Most persze kompenzálja agyba-főbe a fiacskáját, amit lélektanilag meg is értek és elfogadom. De néha már vérciki...
Nyáron mikor depis voltam, és egyszer előtte elbőgtem magam, hogy szarul vagyok, mi volt a válasza? Hogy titkoljam el, a fia nem tűri jól az ilyesmit. Nem volt erőm vele akkor vitatkozni. De most terhesen nyilván könnyebben megsértődöm stb, és megkérdezett annyit az anyós, hogy hogy vagyok? Én meg mondtam, hogy jól, néha feszültebben, ingerlékenyebben, de amúgy jól. Erre elkezdi, hogy ne éljek vissza a terhességgel, ne rontsam el a kisfia kedvét, uralkodjak magamon. Hát, most nagyon ronda leszek, de gondoltam, hogy "az anyád, te vigyáztál volna fiad lelki békéjére, amikor le se szartad!"
Hú, most gondolom, teremtettem egy kis alaphangulatot!
Almodo, ne rizikózz a 12.hétig. Én is 8-9 km-ket futottam már nyáron (Hajnesznak meg osztogattam a tanácsokat futásügyben
), aztán hopp, azonnal leálltam a terhességgel, maradt a séta. Fel is jött egyből 3 kg. De utána azért fokozatosan lehet ám járni terhestornára, meg vissza csökkentett ellenállású cardiora, és ilyenkor már jelez az esetleges keményedés, ha sok lenne. De szerintem most egyelőre ülj meg a fenekeden, és egyél, ha jól esik.
Renó, mi lehet? Gondoltam ma rád, és már talán otthon vagy! Jelentkezz!
Norka (19+4)