2004.02.16 22:03
Szerző: sztigris
Tisztelt Doktor úr!
Szabó Tamás vagyok, Szabó Szilvia férje. Engedelmével szeretnék hozzászólni a történtekhez, valamint az Ön által adott válaszokhoz. Több pontot szeretnék megemlíteni, amiket mint osztályvezető főorvos, úgy gondolom, hogy a későbbiekben, építő jelleggel szem előtt kéne tartania.(Kiindulva abból, amit első lányunk esetére írt, hogy:"érdekli, az hogy milyen vélemény alakul ki a szülészetről, amelyet most vett a kezébe.")
1.--->Félrereferálás--->. Mint leveléből kiderült, nem ugyanazt az esetet ismerjük. Ez természetesen szomorú, amit remélem tisztáz azokkal az orvosokkal, akik jelen voltak.
2. --->Beteg bizalma az orvos felé--->. Azért engedtük, hogy bekössék az oxytocint, mert 8:30-kor azt mondta F. doktor, hogy 1 órára egy nagyon enyhe dózist kapunk, amit egy óra elteltével értékelünk, és ha nincs változás, akkor a műtét. (Megjegyzem az éjszakás szülésznő már reggel 7-kor látta hogy szinte semmit nem tágult a párom 8 óra alatt, és hogy szerinte egyértelműen császár lesz.) 9:30 - kor még mindig nem tágult tovább, ekkor duplázták az adagot. Ekkor rákérdeztem: "Nem lesz ebből baj?", mire az orvos azt mondta: " Nem mert a fájásoktól fog tágulni". 10:30-kor visszajött és mivel a grafikon alig mozdult el a 20-as értéktől, ezen felbuzdúlva megint duplázta az adagot, hozzátéve, hogy egy óra múlva most már tényleg eldöl a "sorsunk". Bizakodtunk, hogy most már tényleg vége lesz, látván, hogy immár 12 óra alatt semmit sem változott a dolog. Mint tudjuk 10:30- 15:00 senki nem szedte le az infúziót. Mint azt már említettem, azért mentünk bele, mert bíztunk a mindig emlitett mondatban, hogy "egy óra múlva végleges döntés születik". Sajnos hozzá kell tennem, hogy az is megfordult a fejemben, hogy az egész csak időhúzás volt és Ön is talán ennek esett áldozatul/ a félrereferálásra utalva/. Ezt a gondolatomat arra építem, hogy F. doktor a következőket mondta: "Hol van F. doktor? Kerítsék elő, ha lehet, mert én csak haveri alapon helyettesítem, és nem is kéne bent lennem." Az volt az érzésem, hogy kerüli a műtétet. A másik dolog, ami a beteg bizalmához kapcsolódik, az, hogy az ember semmi jót nem vár és nem mer kérdezni akkor, amikor a ténylegesen beosztott ügyeletes orvos megérkezésekor nem hangzik el "Jó napot! Hogy van hölgyem, stb." csak egyszerüen semmi érzékkel "Felnyúl" és közli "egy ujjnyi", majd elviharzik.
A hitegetés és a illetlen fellépés azt hiszem megrendíti a beteg bizalmát az őt kezelő orvosokban. Az ember szerintem egy olyan lény, aki sokkal jobban szereti a biztos rosszat, mint a bizonytalanságot.
3. --->Óvatosság és odafigyelés--->. Ha ugyebár tudjuk, milyen veszélyei vannak az első császár utáni oxytocinos terhelésnek, akkor úgy gondolom, hogy a következő jelenségekre kellene odafigyelni. Egy nő, akinek nem voltak fájdalmai az első szülésnél(2 nap alatt sem) nem tudhatja, hogy milyen "TÍPUSÚ" fájdalmakat kellene éreznie. Mint utólag kiderült az Ön leveléből: "A hegrepedésnek vannak előjelei: a fájások erősek, a szülés ennek ellenére nem halad, és a szokásos szülési fájdalmon túl éles, az előzetes hegre mutató fájdalom észlelhető." Észrevételem az, hogy ezt senki nem kérdezte meg. A másik, hogy amikor 12:00- kor (+/- minusz fél óra) elkezdett vérezni, azt a választ kaptuk, hogy a tágulás járhat vérzéssel. A harmadik, hogy 12:45-15:15 között egy orvos sem jött oda megnézni a páromat (2 és fél óra), csak a szülésznők, akik már rádiót is hoztak nekünk, hogy jobban teljen az idő (tisztelettel ájánlom figyelmébe, hogy megérdemelnek egy kis dicséretet kedvességük miatt). Az utaló jelek megvoltak csak a jelenlévő kollegái nem kérdezték meg őket, amit utólag szintén sajnálok.
4. --->Tisztelet--->.Én, mint férj, azalatt az 5 nap alatt, míg a párom a kórházban volt, mindig megkérdeztem tőle, hogy odament-e hozzá valamelyik orvos, hogy egy-két szót mondjon, például ilyesmit. "Kedves Szilvia! Nagyom sajnálom hogy így alakult,de szakmailag teljesen elfogadott, hogy oxytocint adunk első császár után, hátha sikerül a normál szülés élményét nyújtani egy kismamának. Az előzetes műtéti heg megrepedése ilyen körülmények között 3-5%-ban fordul elő, és ellentétben a méh repedésével csak ritkán jár súlyos következményekkel, mert a heg vérellátása kicsiny, a vérzés veszélye -ha nem reped tovább, tehát időben veszik észre - nem nagy. Számunkra ez volt az első eset, aminek mi sem örülünk, de mindettől függetlenül nem hagytuk volna semmilyen körülmények között, hogy magának, vagy a babának baja essen."
Ugye mennyire másképp hat? Nekem ez fájt a legjobban. "És megint az emberséghez jutottam."
Tisztelt Doktor úr. Ezt a levelet azért írtam meg, mert kívülről nézve ezek a dolgok azok amik úgy érzem segíthetik az ilyen és más egyéb esetek elkerülését. A rossz élményeket az idő gyógyítja, így csak csatlakozni tudok a páromhoz. El nem felejti az ember a rosszat, de tanulhat belőle. Mint osztályvezető főorvos sajnos az Öné a hálátlan feladat, hogy kollegáival együttműködve megoldják ezeket a problémákat
Tisztelettel: Szabó Tamás
Ui.("Latin mondások" című könyv)
Si bene,quid facias, facias, cito, nam cito factum
gratum erit, ingratum gratia tarda facit. (Ausonius, Epigrammák,83., I.)
Jót, ha teszel, tedd azt gyorsan, mert kedves a gyors tett,
és hálát sohasem nyer a tunya késlekedés.