Sziasztok!
Szeretnék csatlakozni hozzátok, ha nem bánjátok. A topik ahol eddig dumcsiztam a csajszikkal szinte teljesen kezd leállni. Nagyjából mindenki megszült és most hogy itt a jóidő, többnyire kertes lakók, egész nap kint vannak. Én meg sóhajtozom a panelba szorulva.
Visszaolvasgattam egy két oldalt, de az egészet nem, mert annyi időm azért nekem sincs.
Nos, hát én két gyermekes anyuci vagyok. Lilikém 5,5 éves, szeptemberben megy iskolába, mert az oviban nagyon rossz, Lettikém meg a ti babáitokkal idős, 23-án lesz 5 hónapos. Olyan érdekes, amiket írtatok, most mind két lánykámnál végig tudom vezetni, egyik probléma az egyiknél volt jelen, a másik a másiknál..
Bár Lettikével őszintén szólva igazán nincs sok gond, sőt! Álombaba. (persze mint mindenkinek a sajátja
)
Mi sem akartunk nagy korkülömbséget a két gyerkőc között, de hát így alakult. Az is csoda, hogy egyáltalán van gyermekem, nemhogy kettő és akkor már kit érdekel a korkülömbség. Végül is a napokban döbbentem rá, hogy pont így jó. Lilikém, bár néha bedurcizik, de jobban megérti, hogy a baba sok időt lefoglal, mint mondjuk egy 1,5-2 éves, aki még szintén csak magának akarja anyát és nem is érti meg miért nem lehet ez így. De ha alszik a kicsi akkor meg csak az övé vagyok, meg apának is sokat odapasszoltam a kicsit.. persze eleinte erőltetni kellett.. de már elválaszthatatlanok, de muszáj volt, Lilinél sokat okultam! Szerencsére Lilivel nem volt probléma, nem lett viselkedési problémás attól, hogy jött kistesó és imádja Lettikét, meg a kicsi is őt. Úgy néz és vigyorog aléltan a nővérére, mintha Istennő lenne.
Most én is tejparában vagyok Lettivel, hogy nem elég ami van, igaz nnapok óta nem is volt lehetőségem etetések után fejni, de ha meg is próbáltam nem jött semmi, és északa is többször felkel, mint szokott. Lehet, hogy fejlődési ugrása is van megint (volt 3 hónaposan is rendre), de a tej is kevesebb, érzem is és látom is az esti fejésnél.
Igaz az evés-ivás is kevesebb, talán a megfázásom miatt. Most azon dolgozom, hogy valahogy visszahozzam a tejcsit. Még így is nagyon jók vagyunk Lilihez képeset, mert Lilinek már az első hónapban kellett tápszert pótolgatni, sok eü. problémánk volt.. és az aggódástól apadozott, aztán valamennyire visszaküzdöttem, de nagyon bukós volt, így egy etetés naponta spéci tápszer kellett legyen.. aztán 5,5 hónaposan olyan beteg lett... a kórházban se fejni se tárolni nem tudtam a tejet.. stb. meg bőgtem mint a barom.. így aztán teljesen el is ment.
Ehhez képest Lettikével minden más. A szülés is normális volt és könnyebb és azóta csak anyatejet kap, és már 5 hónapos lesz. Annyira jó, hogy legalább vele így alakult, bár sok mindenben tudatosabb voltam, és nem hagytam eluralkodni a pánikot, pedig van gondunk elég, nem is kicsik. A válság meg még csak duplázza.
Én is azt tudom mondani, hogy ne foglalkozzatok a mennyiséggel etetésenként, tényleg jobb napi szinten nézni és persze a hízások alapján. Eleinte én is gondolkodtam Lettinél, de megtaláltam Lilike füzetét, mert nála mindig mérni kellett és írkálni mennyit evett minden egyes etetésnél stb.. borzasztó megterhelő volt. De legalább láttam a füzetben, hogy nála is hektikus volt, hol ennyit, hol a dupláját ette. Végül is nekünk sincs mindig ugyanolyan étvágyunk. Nem is túráztattam magam rajta és igény szerint szopik. Hát ez sokkal jobb, mint nézni, hogy eltelt 3 óra etetni kell. HHa igényli vagy álmos, nyűgős, vagy minden orrszívás után (azt utáljuk) megkínálom. Sőt nap közben ezen is alszik el. Sokkal nyugodtabb is mint Lili és nincs annyi gondom az altatással. Karban csak annyit van, amenniyit muszáj, amúgy jól elvan a játszópokrócon szinte egész nap. Ha már nyűglődik hason és épp nem sikerül megfordulni, mert azért már megy, akkor segítek neki és megint elvan egy ideig. Sokat segít Kisvakond kománk is amit beteszek neki a dvd-be. Nem vagyok tv-buzi, de Lilinél is bevált. Meg az akváriumban is szeretik nézni a halacskákat.
Nekem is ebben a korban kezdte Lilcsike, hogy állandóan látnia kellett. Volt egy kiszuperált babakocsi, kaptuk valakitől, és abban kitoltam a konyha ajtóba, amíg főztem, mosogattam, kedvenc játékait oda és közben beszélgettem hozzá ő meg vissza. Jól eldiskuráltunk.
Így nem karban van, de mégis együtt vagyunk. És igen, 4 hónaposan már igencsak el lehet kapatni a babákat... tapasztalat.
Már egy regény írtam, nem terhellek titeket, de mennem is kell. Jó babázást mindenkinek és ne aggódjatok, esznek annyit amennyi nekik kell. Talán ha nem erőltetitek és megnyugszotok, nekik sem tortúra lesz az evés és ők is megnyugszanak, rákapnak újra a szopizásra rendesen. Kitartás, és nagyon édesek a babáitok!