Sziasztok!
Az Istvánba jártunk kislányommal a
szoptatási ambulanciára Katidokinénihez, és egyrészt azért írok, hogy terjedjen a híre, hogy van ilyen, és hogy egy nagyon klassz lehetőség, minket jókora bajból húzott ki. Másrészt azért írok, hogy röviden leírjam, hogy kerültünk oda - erőt adva azoknak, akik épp "bajban vannak".
A Péterfy-ben szültem, minden rendben volt, még otthon az első héten is. Aztán mire Julka 2 hetes lett - nagyon valószínű, hogy túl puha volt a matracunk és valahogy nem tudott jól mellre tapadni-, mindkét mellbimbóm rettenetesen kisebesedett, alig-alig volt egy-egy csepp tejem, és kétségbe voltam esve. Julka a nap nagy részét a mellemen csüngve töltötte, egész éjjel és persze nappal sem aludt, nekem persze a pániktól és a fáradtságtól egyre csökkent a mellméretem, apadt a tejem. Így kerültünk az ambulanciára. 3 hetes korától tápos és lefejt tejes pótlásokat kapott mindenféle pohárból, aztán egy rövid ideig szondából. Hamar rájött, hogy nem kell túl sokat melózni, és úgyis megkapja az adagját, ha nem szopizik annyit, úgyhogy azt abbahagytuk, ráadásul hólyagosra szívta a mellem. Innen nézve - most 6 hónapos - hihetetlennek tűnik, de 3 hét alatt, mire 6 hetes lett teljesen visszajött a tejem. Azóta sem pótolunk, és fejnem sem kell, és 8 és fél kilónál tartunk...
Ha akkor és ott az ambulancián nem kaptuk volna azt a hatalmas, legfőképpen lelki támogatást és bizalmat Katidokinénitől, nem hiszem, hogy itt tartanánk. Ha a saját gyerekorvosunkon vagy a védőnőnkön múlik, pláne. (És ez elég szomorú szerintem...)
Ugyan mi csak bejártunk, és a szülészetet nem láttam, de az Újszülött Osztály szerintem szuper, a nővérek is nagyon kedvesek és segítőkészek. Talán a következő porontyot én is ott szülöm...