Sziasztok!
Zsuzsi! Kaja ügyben én is beszéltem a dokival, mert nálunk is kevesebb votl a fogyasztás mostanában. Azt mondta, hogy nála csak az a mérce, hogy jókedvű és élénk legyen a gyerek, illetve, hogy fél éves korára duplázza a születési súlyát. Ez sikerült, majdnem grammra pontosan teljesítettünk
, úgyhogy abbahagytam az aggódást. És visszanéztem az eredményeket, tök érdekes, teljesen cikcólikusan változik, hogy hogy hízik és nő. Ha van egy szusszanásnyi időtök, és vetzettétek ti is az evést, vagy a súlyt, nézzétek meg, hátha nálatok is bejön. Nálunk volt, hogy csak 60-80g volt a hízás egy hét alatt, de most pl az utóbbin 180g.
És én továbbra is azt mondom, hoyg az egész napi fogyasztás érdemes nézni, mert nálunk pl. reggel időnként 300-350g is lecsúszik, este meg 60-80 a normális, a max az 120, de akkor nagyon túlteljesített.
Detty, ez a 9kg ennyi idősem, nagyon durva... mármint nem az, csak az aggódás, hogy nem elég.
Nicolca! És mi van, ha cumit vagy valami rongyit, vagy a kezedet adod neki egy kicsit, de közvetlenül magad mellett tartod? Nem lehet, hogy csak a közelség kell, és azt ő még a cicivel azonosítja? Vagy ha eszik, akkor mindig sokat és intenzíven is eszik? És meddig tart egy evés nálatok?
A krém nem valami hidrokortizonos krém volt? Mi most azt kapunk az oltás helyére...
Egy ideig én "magunkhoz vétel" ellenes voltam, de van, amikor tényleg csak az használ, és olyan boldogan, kipihenten ébred, hogy megéri. Úgy vagyok vele, hogy ez az időszak gyorsan elmúlik, neki is és nekünk is pihentetőbb, ha alszunk éjjel, ha meg így megy, akkor legyen így. Úgysem zavar minket semmiben olyankor...
Szerencsére nem él vele vissza, és még mindig vigyorogva alszik el a kiságyában is, csak akkor veszem magunkoz, ha semmi más nem nyugtatja meg egy éjjeli ébredésnél, és ha gyorsan elalszik, akkor vissza is teszem. Persze ehhez az is kell, hogy Apa is jóváhagyja az éjszakai befogadát, de ő szerencsére még néha kifejezetten vágyna is rá.
Red! Panka nagyon ügyes! Nálunk meg a kiskutyázás indult be a hétvégén, négykézlábra tolja magát, és rugózik, de még csak nagyon rövid ideig, aztán elfárad, elterül, és nagyokat vigyorog magán. Én ujjongva szoktam dícsérni, ő meg diadalittas képpel nevetgél, és próbálkozik újra meg újra. Kúszni már ő is kúszik, de csak rövid távokat, mert út közben mindig talál valamit, ami érdekes, és meg kell állni szemügyre venni. Egy darabig tolatott, elég jó kis sebességgel, de azt most már abbahagyta, a négykézlábas most éppen érdekesebb.
Kíváncsi vagyok, mikor jön rá, hogy lehet kombinálni a kúszással... asszem lassan nekem is szemügyre kell vennem az elérhető tárgyakat a szobában...