Szia Ilba!
Köszi az érdeklődést, vannak jobb és rosszabb napok, hol így, hol úgy. Amennyire tőlem telik, próbálok segíteni a törpinek, már kezdem kitapasztalni, hogy a sok praktika közül miválik be nála, de azért még mindig nehéz. Végülis sokat nem tehetek, vigasztalom, szeretgetem, remélem érzékeli már, hogy anyuci mellette van és vele érez. Amikor a kaja gondolkozik, hogy visszajöjjön-e vagy sem és fel-le szaladgál a nyelőcsövében, szegény pindurka visítva sír. Aztán egy emberes hörgés kíséretében általában kibukik egy jó nay mennyiséget, aztán megnyugszik. Csak mire ez végetér, majdhogynem eljön a következő szopi ideje, úgyhogy sokat nem tudunk pihenni a kettő közt. De elhatároztam, hogy bármilyen nehéz meg fárasztó, nyugalomban kihúzzuk ezt a pár hónapot, mire kinövi, mert eddig azért sokat idegeskedtem, meg aggodalmaskodtam, de az a babának is rossz. Most ráadásul Apukája beteg és már neki is szürcsög a nózija és rekedt a sírása, de láza szerencsére nincs, reméljük nem is lesz. Az orrszívóval megkínzom néha, meg adok neki bébi orrcseppet. A férjem meg bezárkózott az egyik szobába a bacilusaival és nem nagyon jön a közelünkbe, csak nehezen viseljük egymás nélkülözését.
Valaki nem volt véletlenül a babájával alvásvizsgálaton a Heim Pálban? Milyen az? Amit hallottam róla az nem túl bíztató, okt. 5-én kell mennünk.
Sajtine, én aug.-ban voltam szülni, akkor három mellszívó volt, két elektromos meg egy pedálos, de a köztudatban csak egy volt, ha kéri valaki, akkor nagy kegyesen előveszik a többit is.