7. nap
Reggel, amikor elindultunk, esett az eső. Na, ez egy kicsit kedvünket szegte, mert így is kimaradt egy tengerpartozás a rossz idő miatt.
Segovia vízvezetéke az Ibériai-félsziget legnagyobb épségben fennmaradt római építménye. A kötőanyag nélkül, gránittömbökből téglaszerűen összeillesztett, egy- és kétsoros, pillérekre támaszkodó boltívekből álló híd több mint nyolcszáz méter hosszan húzódik. E római kori műemlék az akkori hidraulikai mérnöktudomány mintaalkotása és egyben mesterműve. A vízvezeték teljes hossza valójában 15 km: a Guadarrama-hegység forrásától szállította a vizet, behálózva a település régi negyedét. A víz az építmény tetejére helyezett, 180 × 150 cm-es, U alakú csatornában folyt, egyszázalékos lejtéssel. A 167 boltívből 75 a Día Sanz térig tart, ott éles szögben megtörik az Azoguejo tér irányába, és 44 dupla soros ív következik. A boltívek belmagassága a felső szinten 5,1 méter, az alsó szinten 4,5 méter, a legmagasabb pontján 28,1 méternyire emelkedik ki a talajból. A dupla boltívek után még négy egyszerű boltívvel záródik le az építmény leglátványosabb, hídi szakasza.
Segovia vára felhőbe burkolózott, csak abban bíztunk, hogy bent, a termekben jobb az idő, mint kint. Így még Máté is nagyon lelkes volt, amikor bejutottunk.
Az Alcázar a 12–13. század fordulóján, római kori erőd maradványaira épült a mészkősziklák tetejére, hogy kiválóan védhető legyen a folyók, erdők, dombok irányából. A kastélyban gyakran fordultak meg spanyol királyok, II. Fülöp pl. 1570-ben ide hozta negyedik feleségét nászútra. II. Fülöp különben is szívén viselte a vár sorsát, építkezései nyomán az Alcazar sokat változott a 16. sz. második felében. Az évszázadok során a palota egy része összedőlt, más része tűzvész martaléka lett.
Az Alcazarba felvonóhídon keresztül vezet az út. A belső udvarból nyílnak a ma már kiállító helyiségként szolgáló termek, ahol megcsodálhatjuk a középkori fegyvereket, lovagi öltözeteket, felszereléseket.
Festmények, bútorok, trónszékek színesítik a látnivalót a hatalmas belmagasságú termekben. A vár egy része ma a spanyol katonai levéltárnak ad otthont. Csodaszép a mennyezet néhány teremben.
Az egyik toronyból egy nagyon magas fa tetején fészkelő gólyára lettünk figyelmesek:
A város katedrálisa a magasból és a földről:
És ismét egy (szerintem) szépséges, kerengős kép:
San Ildefonzo de Granját csak kívülről néztük meg, mert annyira fújt a szél, hogy mind majd' megfagytunk, s igyekeztünk az autó biztonságos melegébe menekülni:
Két éve, a spanyol kirándulásunkon, nagy bánatomra, időhiány miatt kimaradt ez a Madrid közelében lévő, hatalmas palota, az
El Escorial. Igen borsos volt a fejenkénti belépő, 13 Euró, de szerencsénk volt, mert aznap az EU országaiból érkező állampolgárok ingyen mehettek be.
Amikor Fülöp Madridot tette meg fővárossá, s tőle északnyugatra emeltette ezt az impozáns épületet, a királyi család lakhelyét. Fenségesen komor kolostorpalota, óriási terjedelmű, hossza 240 m, szélessége 190 m, rajta 7 torony, 15 kapu és 1110 ablak van. Sárgás gránitból készült, komor külsejű és hosszú boltozott folyosóival rideg belsejű építmény. A legkiválóbb része a 95 m magas kupolával ellátott templom; 48 oltárát több értékes kép ékesíti; a boltozaton 8 freskó Giordano Lukastól való; két aranyozott bronzból készített imádkozó csoport V. Károlyt és II. Fülöpöt ábrázolják; az egyik kápolnában pompás elefántcsontkereszt látható Benvenuto Cellinitől.
A főhajó alatt van a királyok pantheonja, amelyben 26 spanyol király és királyné, a többi közt V. Károly koporsóját is őrzik; Az infánsok pantheonjában, ahol a királyi gyermekek és gyermektelen királynék alusszák örök álmukat, van a lepantói győzőnek, don Juan d'Austriának is a koporsója. A főlépcsőt, amely az egész épületnek egyik legérdekesebb része, szintén Giordano freskói díszítik. Magában a palotában csak néhány nagy csatakép díszíti a falakat.
A könyvtára az első barokk teremkönyvtár. II. Fülöp híres építőmestere, Herrera az elsők között volt, aki a korábbi pulton való elhelyezés helyett falipolcokon (repositoriumokon) oldotta meg a könyvek tárolását. Ezáltal a terem közepe felszabadult a könyvektől, s alkalom nyílt a ritkaságok és drágaságok elhelyezésére.
A könyvtár belső elrendezésével, nagy belmagasságával a barokk látványos terem jellegét öltötte fel. A könyvtár az uralkodó személyes felügyelete alatt rendkívül gyorsan gyarapodott. A legértékesebb gyarapodást de Mendoza államférfi hagyatéka képezte.
A könyvtárosa, Montanus különleges rendezési elveket vezetett be: az állományt először nyelvek szerint csoportosította, majd elválasztotta a kéziratokat a nyomtatványoktól, s végül az egészet 64 tárgy szerint osztott csoportba sorolta. A könyvtár sok értékes, különösen ókori klasszikai és arab irodalmi kincseket rejt magában.