Sziasztok!
Tegnap nem volt lelkierőm mindent leírni.
Szóval: Múlt hét kedden voltam uhun, V.-doki EGY gyönyörű, szabályos petezsákocskát látott 14x14mm-eset. Örültem, az aggasztott egyedül, hogy semmi terhességi tünetem nem volt, kivéve a mellem érzékenysége. Az előző gyerekeimmel nagyon hányingeres voltam. Aztán szombaton iszonyatos szurkálást éreztem. Ezt úgy képzeljétek, hogy pisilés után, vagy mosogatás közben bent maradtam egy-egy mozdulatban. Megmozdulni nagyon rossz volt. Féltem, nem múlt el, éjjel már fordulni is fájt. Hétfőn első dolgom volt felhívni Krisztinát, hogy be vagyok tojva, valami nem stimmel. Ő azt mondta, egyébként nagyon kedves és megértő volt, hogy ne várjak még egy hetet a megbeszélt uhuig, hanem menjek tegnap azaz kedden, nézzük meg, hogy mi a gond.
Az úton még sírtam is, biztos voltam benne, hogy vége, nem lesz szívhang. V.- doki nagyon megértő volt, már szégyenlem magam, hogy mindig csak nyüglődöm neki, de Ő kedvesen uhuzni kezdett.
Megkérdezte, hogy hányat tettünk vissza? Én mondtam, hogy múlt héten egy volt. A férjem fogta fel a kérdést és válaszolta, hogy 3-at. Én annyira féltem, hogy nem él, hogy nem is tudtam koncentrálni. Erre Ö azt mondta, hogy itt vannak. Fel sem fogtam, nem akartam elhinni. A férjemet figyeltem, aki egyre sápadtabb volt. Kérdeztem, hogy mind a három? Élnek? A 17x17mm-es petezsákomban 5,2mm CTL méretű baba van szuper erős szívhanggal, annyira jó volt hallgatni, azóta is csak arra tudok gondolni. A 15x15mm-es petezsákban még csak lüktetős szívecske van, de ott is szép szikhólyag mint az előzőnél, és van még egy 9x9mm-es petezsákom, amiben baba még nem látszik, de azt mondta V.-doki, hogy ő sokáig vándorolt és csak nemrég ágyazódott be, jövő keddre kiderül, hogy mi van vele.
Próbálok feltenni képet, bár csak a mobilommal tudom itt a balcsin lefotózni az uhus képet, így nem lesz jó minőség.
Hugi! Tinkyb! Detkó!
Mega drukkom száll felétek, bizonyítsuk be, nekünk sikerül!
Ja és a szurkálás a babók miatt van, de hányingerem továbbra sincs.