2006.08.18 12:36
Szerző: ka-ta
Sziasztok!
Én még soha nem írtam, de most, a téma címe hallatán nem tudom megállni. Nagyjából leírom Nektek az én történetemet, amiért egy Szt.Imrés orvosnál miért ne akarjatok szülni. Persze döntsétek el Ti magatok. Velem a következő történt:
Tavaly méhen kívüli terhességgel beszállítottak egy kórházba, ahol nagy riadalmat követően, azonnali műtétet hajtottak végre rajtam. A műtét során megállapították, hogy kb. 9 hetes méhen kívüli terhes voltam. Mivel az egyik petevezetékem "szétrobbant", kikellett venni..... csökkentve ezáltal a következő teherbeesésem esélyeit, de megmentendően az életemet. Nem mellesleg ekkora már több mint egy liter vér gyülemlett fel a hasüregemben, és ha nem kerülök gyorsan kórházba, állítólag max. 1-2 napom lett volna hátra. Ez eddig még úgymond, sajnos, előfordul.
Ami viszont más az én esetemben az az, hogy mi tudatosan készültünk a gyermekvállalásra. Ezért előzetesen magzatvédővitamonakt szedtem, és fel is kerestünk egy, a Szt. Imre Kórházban praktizáló orvost, Dr. Holba Sándort a magánrendelőjében, hogy a korábbi sok nőgyógyászati fertőzésem miatt egy előzetes kivizsgálást kérjünk, és a szülés levezetésére felkérjük.
A méhen kívüli műtétem előtt egy hónappal is voltam nála, mert megjött a vérzésem, de nem olyan volt az állaga, mint lenni szokott. Megvizsgált tapintással, hüvelyi-, és hasi UH-al is, de labort, kérésem ellenére sem csinált. Mondván, felesleges, biztosan nem vagyok terhes. Mivel görcseim nem voltak (csak a műtét napján), a menstruációként ürült kocsonyás, plazmás ürüléssel, majd a pár napra rá megjelenő barna pecsételő vérzésekkel ne foglalkozzak, mert nem tudja ugyan mitől van, de biztos, hogy nem vagyok terhes. (Megjegyzem, egy kb. 60 éves, a névjegykártyáján "főorvos"-ként szereplő, alapból szimpatikusnak tűnő dokiról van szó.) Ebben maradtunk. Elhittem minden szavát, hiszen ő az orvos. Ráadásul nagy gyakorlattal bíró főorvos! Bár ne tettem volna! Ugyanis négy hétre rá, 1-2 nap híjján életmentő műtétet hajtottak végre rajtam, és az egyik oldalon el kellett távolítani a petevezetékemet. (Ami azt jelenti, hogy az épp érett petesejthez nincs vezeték, és persze nem tudni, hogy épp melyik oldalon érett meg. Tehát, nem 12, hanem 6 alkalmam van egy évben teherbe esni. Ez pedig, a kb.36 órás érettségi időt számba véve, gondolhatjátok mennyi esélyt jelent egy évben.)
Egyébként többek között a petevezeték átjárhatóságának vizsgálatát is kértem Holbától. Mire a válasza az volt, hogy felesleges, mert UH-al látható lenne, ha egy darabon el lenne záródva, de nem lát ilyet, úgyhogy nem tartja indokoltnak a petevezeték átfújását. Mondta ezt annak tükrében, hogy tudta, hogy hajlamos vagyok a nőgyógyászati fertőzésekre, és sajnos gyakran volt benne korábban részem, tehát, minden esélyem megvolt egy elzáródásra. Tehát, mind a petevezeték átfújást, mind pedig a labort elutasította.
Egyébként ajánlották nekem ezt a dokit, és mielőtt ez megtörtént volna, én is ajánlottam őt többeknek. Ugyanis a magánrendelőjében tüneményes modora van. Olyan akiben megbízik az ember lánya. Olyan télapós, ő is és a kinézete is.
Igen ám, de az egyik lány, akinek ajánlottam, nála szült. Bár ne tette volna ő se! Ugyanis a szülés során, mivel egy idő után leállt a tágolási folyamat, elkezdte újjal tágítani a méhszájat. Erre, az addig csendben nyüszögő, nagy fájdalomküszöbbel bíró leányzó felordított, mire a doki rákiabált. És hasonló hozzáállás volt jellemző rá a szülés egész időtartama alatt. Arról nem is beszélve, hogy mivel a vajúdási folyamat nagyon elhúzódott, már minden más orvos meg akarta császározni, de ez az ember nem tartotta indokoltnak. A többi doki értetlenkedése ellenére sem..... ebből gondolom, hogy nem a kórházzal, és annak protokolljával van a baj, hanem ezzel a dokival.
Szörnyű volt megélni, és nem tudom túltenni rajta magam egy olyan műtéten és kis élet elvesztésén, ami megelőzhető lett volna. Mert ha nem jártam volna a műtét előtt egy hónappal Holba doktornál, hogy valami nem stimmel, nézzen meg, akkor azt mondom, ez van. De jártam!!!!!! Csak ő nem vette észre, hogy már akkor 5 hetes terhes voltam.
Úgyhogy Lányok, szüljetek, de gondolkodjatok el az én esetemen. Nem pocskondiázni akartam - pedig megérdemelte volna - de ha csak egy közületek elkerülheti a velem történteket, már nem írtam le hiába mindezt.
Kata