Sziasztok!
Gyorsan a történtek:
14-én este 19:05-től 20 percenkénti nagy megkeményedéseket vettem számba ötöt, de szinte egyáltalán nem fájtak. Mondtam azért aztán férjuramnak, hogy segítsen lezuhanyozni, hanem múlik el, akkor csörgünk a mefelelő embereknek, hogy mi is legyen. Hát nem múlt el a tusolástól.
Juhéééé! Na akkor telefon a szülésznőnek, dokinak, mindkettő azt mondja, hogy irány befelé, de tüstént.
15 perces, szinte fájdalommentes keményekkel indulunk 21:20 körül. Férjuram rekordja, hogy 20 perec alatt beértünk, úgy, hogy közben egy vonatot is kivártunk a sorompónál. Mire odaértünk 10 perces, de még minig semmi fájdalom és azon viccelődünk, hogy haza fognak küldeni, ha ennyire vigyorgunk, mert nem hiszik el, hogy szülünk.
3/4 10-kor értünk a szülőszobához. Szülésznőm megvizsgált, bő két ujjnyi, innen már csak gyerekkel megyünk el. Átöltözés, Ferim bejön, ctg 30 perc, fájások vannak, én nem érzek csak megkeményedéseket. Mondom is, hogy a jóslók sokkal jobban fájtak. Burokrepesztés (innentől 4-5 perces fájások, de ezeket már érzem úgy rendesen
, de nekem sokat segített a relaxáció), víz gyönyörű tiszta. Tus alatt 15 perc, majd séta. 3 perces fájásoknál megválok a vacsorámtól, ekkor már bő 3 ujjnyinál vagyunk. Átcihelődünk a vajjúdóból a 3-as szülőszbába, ahol nagyon szép hajós képek vannak, de nem kötnek le eléggé. Ott egy ötperces tusi közben érzem a már sokszor emlegetett székelési ingert... gyorsan ki a tus alól fel a szülőágyra, ctg rámpakol, babóc szívhangja továbbra is gyönyörű, 160 körül kalimpál és ekkor már dokibács is ott van, ő vizsgál. Megvan a négy ujjnyi, de még simulni kell egy kicsikét, csinálunk egy próbanyomást. Teljesen éber vagyok, de mostmár azt hiszem hogy szétszakadok, elveszítem az időérzékem. Na, jött a legdurvább rész, a váltott fájások, ahol férjem diktálja a levegőt és sikerül jó mélyen, lassan lélegezni, így könnyebb. 3 fájás jobb oldalon, 3 fájás bal oldalon, ez kegyetlen volt, de túl jutottunk rajta. A kitolási szak 5 fájás, mindegyikben 3 nyomás és Máténk kicsusszan 1:05-kor 10/10-es Apgarral, a kitolásnál a legalacsonyabb pulsusértéke is 130 volt.
(Ezután összesen 6 öltést kaptam, kettőt a meccésre, kettőt-kettőt belűre és a kisajakra, ahol felületi repedések keletkeztek, pénteken már törökülésben szopiztattam Mátét mosolyogva.) Könny nélküli öröm, homályos szemek, egy csoda!
Két gyönyörű órát töltöttünk hármasban, majd Máté felkerült a csecsemősökhöz én a gyermekágyra, apa haza.
Máténk kulcscsontját, mindent összevetve csütörtökön este a fürdetésnél törték el... A képeken, amiket csináltunk, jól látszik, hogy szerdán és csütörtökön is emeli a kis kezeit, egészen a buksija fölé. Pénteken reggel vettem észre, hogy valami nem stimmel a bal karjával, mert csak úgy lógott, vagy csak könyékben hajlította. Megkerestem egy csecsemőst és elmondtam az észrevételem, mire azt mondta, hogy teljesen normális, biztosan így tartotta a pocakban és így kényelmes neki. Kicsit furcsáltam, de elfogadtam az "indoklást". Este jött a fürdetés és az egyetlen normális csecsemős, akivel találkoztam a kórházban (egy duci nő, de nagyon figyelmes, segítőkész). Elvitték fürdeni, de egy óra múlva, amikor jöttek vissza a picikkel, az én csöppemet nem hozták. A nővér mondta, hogy bennt fogták, mert lóg a karja, észrevettem-e... én meg mondtam, hog mi az hogy észrevettem-e, nem csak észevettem, hanem jeleztem is az egyik nappalos csecsemősnek. Hívták a gyerekorvost, megvizsgálta, hívták a röntgenest, az csinált felvételt és kiderült a haránttörés. Hú, nagyon kiborultam. Rögtön ráfogták, hogy nehéz volt a kitolási szak és biztos akkor tört el. Én persze mondhattam, hogy szó sem volt nehézségről. Nem volt rásegítés sem és nehéz kitolásból nem lesz 10/10-es Apgar érték és hogy szerdán és csütörtökön mozgatta rendesen a karocskáját, nem számított. A zárójába az került, hogy születés után észlelték, pedig rá 3 napra...
Szóval ez van. Nem lesz gond a karjával, mert a kicsiknél ez nyomtalanul gyógyul és tökéletesen fogja tudni használni. A zárót is csak azért írtam alá, hogy végre eljöhessünk onnan és békénhagyják a fiunkat.
Most megyek az ébredező gyönyörűséghez, akivel itthon lenni, nagyon-nagyon jó (bár éjjel és peluscserekor, amikor telitüdóból tud bömbölni, ezt nem erősíteném meg mindig
)!
Szép estét mindenkinek!