szüléstörténet folytatása
Elkeseredve feküdtem le, mire aztán hajnali 3-kor egyerősebb fájásra ébredtem. Na ez már tényleg az volt! De ez sem őrülten erős, csak a húzó érzéshez képest erősebb. Ne tudtam visszaaludni, s bár 7-10 percenként jöttek az enyhe fájások, eljátszottam ugyanazt, mint a másik két gyermekemnél, mert a vajúdás kezdetéhez képest is valahogy gyengének éreztem. Nem bírom túl jól a fájdalmat, s nem voltam benne totál biztos, hogy most ez már tényleg az. Aztán 5-7 percesek lettek, s elment a nyákdugó. Na ez volt az apont, ahol rá kellett jönnöm, igen, ez a vajúdásom már, és ezek a gyengécske fájások is tágítanak, különben maradt volna anyákdugó a helyén. Ennél sokkal erősebb fájásaim voltak már hetek óta….
Aztán férjem ébredt 5-kor, meg telefonáltunk anyunak, hogy jöhet Mátéhoz, de rohanni azért nem kell.
Végül 7 előtt 4-5 percesekkel mentünk be, előtte már telefonáltunk Kardos dokinak, mikor 5 perceseim lettek, mert ugye lehetett rá számítani, hogy nálam onnatól kezdve nem lesz nagy idő.
Még nem ért be, mikor mi igen, az Ildikó nevű szülésznő volt, aki neked volt a második Nikilány. Feltett nst-re, és úgy higgyétek el, szinte teljesen leálltak a fájásaim. Két nyomoronc kis érzés volt és slussz. Nem tehetek róla, de egyszerűen GYŰLÖLÖM az nst-t, és lám tessék, ilyen hatása volt!!!!
És akkor még nem is tudtam a következő órákat!
Aztán megjött a doki, a szülésznő mondta, hogy akkor készíti a burokrepesztészhez a dolgokat, mire mondta Kardos, hogy nem, nekem vannak külön kívánságaim, az egyik, hogy nem szeretnék burokrepesztést.
Beöntés, bortoválás…de nekem a szülésznő elég jellegtelen volt, úgy értem semmi kedvesség, szimplén végezte a munkáját, humor semmi…úgyhogy azt már láttam, hogy nem fogtam ki azokat akikről annyi jót írtatok…vagy lehet ő is olyan, de nekem nem jött be, s szerintem én sem neki.
Na innnetől bár tágultam egy óra alatt egy ujjnyit, szinte alig fájt. De mégis működött a dolog…Azt kértem a dokitól, hogy várjunk 9-ig, meglátjuk hogy tágulok, és akkor megint átgondolom a burokrepesztést.
Valami miatt én ettől irtóztam…nekem az elsőző két gyermeknél nem volt, sőt még azt sem lehett tudni mikor repedt meg a burok, mert miután megszülettek, azután ömlött ki a magzatvíz.
Az egyik vélemény ugye a burokrepesztés mellett szól, amásik pedig ami ellene, az azzal indokolja, hogy a babának – bár valóban kissé lassabb lehet a szülés folyamata- de annyiban jobb, ha nem repesztenek ( persze ha magától reped, az megint más ) mert a burok és a víz képez egy pici tompítást…nem olyan élesen ütközik a hüvelynek, ahogy jön keresztül, hanem a hüvely csontos fala és a pici feje között van egy kis puhább rész, ami tompítja számára a fájdalmat. Megjegyzem első kettőnél semmi nem volt rajtuk, egyetlen pötty sem, semmi véraláfutás…semmi, most Ábelnek a kis szeme mindkettő nagyon be volt vérezve…picit még most is lástzik. Ez igazolni látszik a fentieket. A másik meg, hogy minden babának meg van a maga tempója ugye, s ha mesterségesen repesztemek, ezzel az ő tempóját felgyorsítják…ami be is jöhet, de van, hogy nem, és a baba nem jön lefele olyan tempóban, mint kellene, meg az egész szülés nem gyorsul fel annyira, ún fájásgyengeség lép fel…és az egyik mesterséges bevatakozás, mint a burokrepesztés, maga után vonja az oxitocynt.
Végül beleegyeztem a burokrepesztésbe, fél tíz fele meg volt, de sem sűrűbb sem erősebb nem nagyon lett a fájás, és így idővel valóban bejött az oxy.
De igazán ehhez nem tudok mit szólni, akkor lenne jó, ha az ember kipróbálná így is úgy is…akkor tudná meg mi a helyzet. Mindenstre utólag hallgatnék amegérzésemre, ami annyira tiltakozott a repesztés ellen…csak szerettem volna gyorsabban kézben tartani Ábelt.
De a bajom nem ez volt.
Az nst. Komolyan mondom, és erről maga az atyaúristen sem győzne meg, hogy nem így van, szerintem az egész szülésemben az kavart be. A szülésznő rám tette, na legalább aztán azt sikerült elérni, hogy mozogjak vele….aztán jött a doki, hogy már megint rajtam van ez a szar??? Miért nem szólok, megbeszéltük, hogy nem kell végig rajtam lennie…ő levette, jött a szülésznő, azt mondta megint szeretne egy kis hallgatózást, volt, mikor épp csak rám tette, nem is kötötte be, de aztán nem bírta ki, megint jött…mondván seperc alatt itt lesz és leveszi….hát b@…tt jönni seperc múlva…nekem egyik kezemmel fognom kellett volna el ne csússzon, persze közben üljek a labdán…vajúdjak, de közben figyeljem, hogy ne csússzon el...ordítani tudtam volna, mert persze elcsúszott, a papír az ki volt kapcsolva, s miután elcsúszott a szívhangból sem hallatszott semmi, ellenben mikor fájásom volt és görnyedtem, akkor az az iszonyú torzult hangos zaj áradt belőle, mint amikor a rádión keresei az ember a jó hullámhosszt, és még nem tiszta.
Ráadásul olyan erősen volt rám kötve, hogy 1-2 centit bemélyedt a hasamon, és nem tudtam normálisan érzékelni a fájást tőle…na hát komolyan mondom, ez nagyon durva volt.
Ráadásul ez nem tudom mitől lehetett, de két fájás közöütt nem tudtam pihenni, valójában kicsit mindig fájt, amit első két alkalommal nem érzékeltem, akkor még poénkodtunk is közben...de most valójában nem volt szünet a két fájás között, csak enyhültek valamelyest, de folyamatosan fájt.
Nem baj, ha időnként belehallgatnak a baba szívhangjába, na de ha oké, akkor teljesen felesleges az anyát is a kicsit kínozni vele tovább és nálam nem volt semmi indok, de ismétlem, el is volt csúszva, a papír le volt állítva, úgyhpogy TOTÁLISAN ÉRTELMETLEN VOLT!!!!!!!! Csak annyi eredménye volt, hogy olyan ideges lettem tőle, hogy ez nekem lelassította az egész szülésem, és Ábel sem akart lejjebb jönni. Hát miért akart volna még jobban közeledni ahhoz a torz hangú baromsághoz???? Rémálmomban ne jöjjön elő az nst vajúdás közben!!!
És milyen érdekes!!! A végén, mikor dühömben leszedtem magamról azt mondtam ebből elegem van, itt mostmár én diktálok, nem tűröm tovább ( ekkkor már nagyon erős fájásiam voltak az oxytól, igencsak kiabáltam, amit az első két gyereknél egyszer sem tettem ) na akkor tökjól felgyorsult. Amint eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, már nem is volt idő összeveszni a szülésznővel ( akkor már erre is kész voltam ) mert jött a kitolás.
Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele mi az nst szerepe, csak hát mindennek van egy megfelelő mértéke, nem beszélve arról, hogy a szülés a kisbabámról és aztán rólam szól, nem a szülésznő kényelméről…de ilyen alapon lehetne óránként uh-zni, nem csavarodott-e a köldökzsinór a pici nyakára vagy testére…meg mit tudom én…tehát így nem lehet hozzáálni szerintem.
De mondom és ha romlott volna a szívhang észre sem veszi senki, sem látni sem hallani nem lehett, tehát ez csak a kényelmetlenség és dühítés szerepét töltötte be, a valódi funkcióját nem. Ha meg mégis valami baj van, akkor a szülésznő fedve van, mert fent volt az nst, arról nem tehet, hogy elcsúszott és én nem fogtam rendesen.
Erről volt itt szó.
Na a kitolás az gyors volt, még kaptam azért közben egy lecseszést mert én hülye nem tudtam alábam jobban szétnyitni, a jobb csípőm nagyon kötött, ez jógánál is komoly gond nekem, ( most meg mióta nem jógáztam!!! ) és le lettem csezsve, amiért nem hajlott jobban.
Ó én ügyetlen! Merthogy akkor még az pici 1 centis repedés sem lett volna a gátamon.
Abban viszont ügyes volt, azért hálás vagyok neki, hogy a gátmetszést sikerült elkerülni.
Nem tudom hanyadik fájásra, de egy tolásból kint volt a drága pici fiam, akit már anniyra de annyira vártam!!!! Onnantól kedzve nem is érdekelt semmi.
Szerencsére sikerült egyágyasba mennünk, én erre nagyon vágytam, mert tudtam, hogy amint itthon leszünk, Máté mellett már nem tudom megadni Ábelnek azt afigyelmet, amit ott abban a 3-4 napban igen.
Kardos dokival nagyon de nagyon elégedett voltam, ami az ő szerepe volt, az treljesen rendben volt, köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta nekem!
Most azt mondom összekaparnám azt a pénzt és fogadnék szülésznőt...dehát msotmár veszett fejsze nyele...
az nem is érdekel nekem mi hogy volt, de tudom, hogy Ábel is érzékelt ebből sokmindent, s miatta most még bánt, hogy neki is nehezítve volt a helyzete. Eleinte tudtam rá figyelni, együttműködni vele, de később már túl ideges voltam ehhez.
Emiatt is akartam, hogy végig velem legyen ( meg ezer más okból ) bár első két éjjel meginogtam. mikor hajnali 3-tól voltam fenn, s már fél kettő volt éjjel, vagyis lassan 24 órája nem alaudtam, közben meg még szültem is, és óránként felsírt Ábel, na akkor azt hittem megyek és leadom...
de olyan durva csecsemős volt ügyeletes, hogy csak álltam akiságy mellett és nem vitt rá a lélek. Nem volt barátságtalan, de ez ahogy bánt a picikkel nem rutin volt, annál kicsit durvább...de mintha megérezte volna, egyhuzamban aludt 3-4 órát. Másnap meg egy olyan morc, hogy annak sem voltam képes, ott toporogtam mit tegyek, és megint aludt ugyanenniyt.
Na ha itthon nem alszik, majd meg fenyegetem ezzel a két nővérrel.
Aki nagyon tünemény volt, az a Gellért Kata nevű csecsemős, aki még ezután fog bemenni, hozzá nyugodtam fordulhat, neki szerettem volna pénzt is adni, de mire behoizta a férjem nem találtam. Meg egy fiatal molett rövid nagyon göndör hajú, ő is nagyon aranyos.