A szülésről igyekszek rövieden és gyorsan írni, mert a szopizáson most túlvagyunk, és apa büfizteti, bár szinte sose semmi nem jön vissza - de ha nyöszörög kap még, aztán jön a fürcsi!
Szóval szerdán voltunk vizsgálaton a dokimnál, és már akkor láttuk a csúcsforgalmat a szülészeten.. aztán megbeszéltük hazafele párommal, hogy az nst-n ugyan voltak jósló fájásaim, amik 2 nappal azelőtt jelentekztek előszőr, és a doki ugyan nem javasolta, de gondoltuk még belefér a szombati esküvő békés megyében...
Aztán fél10kor a wcn pukkanás. kicsi folyás, és erős izgulás, hogy akkor ez most tényleg a MAGZATVÍZ??? teló dokinak, aki mondta, h írány vissza a kórházba. zuhany, hajmosás, és még két táska összapakolás után (annak ellenére, h már össza volt készítve a kórházi cuccom
elindultunk, de semmi fájások.
A kocsiban összefolyattam egy türcsit.
Mire a kórházba értünk már átázott a nadrágom... tiszta ciki volt...
Doki megvizsgált, kapott egy nagyadat magzatvizet. Mire tisztára kétségbe esett, hogy akkor ma én is megszülünk...
Ő volt aznap az ügyeletes és mire én megszültem 6 gyerek is megszületett, de ennek ellenére sokszor meglátogatott, igazából nem éreztem hiányát. Viszont mire én kerültem sorra már láttam rajta a fáradságot. Énutánam, akivel szintén megszenvedett, még Nyíregyházára kellett utaznia, szóval nem írigyeltem...
De magamat sem. 10-11 fele értünk be a kórházba, rögtön kaptam a karomba kanült és kikötöttek az nst-re. Ezzel teljesen le is voltam blokkolva. Semmi mozgás, sétálás! Annyira gáz volt!! kétszer szóltam a szülésznőnek, hogy ez így nem jó, de az volt a válasza, h figyelni kell a babát. Akviel egyébként végig minden rendben volt, szóval akár el is engedhettek volna néha a géptől.
Fájásaim viszont nem voltak. A magzatvíz meg ahányszor megmozdultam folyt. Aztán ömlött. Így ez gáz volt, be is kötöttek asszem hajnali 3tól oxytocint, amiből két zacskónyit is kaptam, míg meg nem szültem. Viszont sem a fájások, sem a tolók ennek ellenére nem jöttek olyan gyakran és olyan erősen sem, ahogy a doki szerette volna. Ennek ellenére voltak és perceket tudtam pihenni két fájás között, ami angyon lelassította a szülést. Hunorért aggódtam, hogy így sokáig marad a csatornában, így mikor a doki mondta, h fogunk megszülni, mindent beleadtam! A tolókat nagyon figyeltem, és mikor elég erősek voltak, annyira nyomtam, amennyire csak tudtam. Egyébként a félnapos vajúdás alatt ekkor voltam szerintem a legéberebb, mármint a saját testemet ekkor érzékeltem a leginkább.
Az egész vajúdás alatt, hol felbukkantak az emberek, hol az óra múlt nagyon gyorsan. Nem igazán figyeltem kifelé. Amikor a tolásra került a sor, akkor próbáltam minden fájást megnyújtani, mert tudtam, hogy a kövire még várni kell.
gátamat is metszeni kellett, de volt pár próbálkozásom, hátha nem. szóval rendes volt a doki, hogy adott lehetőséget vágás nélkül megszülnöm. viszont a gátam annyira merev volt, hogy a doki szerint enélkül nem is tudtam volna kiynomni. hallani hallottam, de nem éreztem, csak azt hogy viszonylat nagy területet vágott. mire nagy naivan azt hittem, hogy a kövi tolásra kibújik. de még mindig nem, csak az azt követőre, mert arra megint nagyon öszpontosítottam, így párom szerint egyszerre kibújt a gyerek, nem külön a feje, aztán a teste, hanem egyszerre az egész baba.