Sziasztok!
Előszőr is, örülök, hogy megismerhettelek 73Oktober, csak nem nagyon mertem írni még a topikban sem, nehogy valami gubanc legyen belőle!
Nem olvasgattam mindent vissza, mert nincs sok időm. Így apránként fogok irogatni az élményeimről!:
A műtét után engem intenzívre tettek, majd felvittek a második emeletre az örzőbe, ahol többen is voltunk egy szobában. 11:24-kor született meg a babám, altatásos császármetszéssel, és du már a párom tolókocsiban letolhatott megnézni a kisfiamat. Másnap kerültem le a földszintre, kétágyas szobába. Szerencsére volt hely, de ezt én előre megbeszéltem a dokimmal is. Mázlim volt. A fiamat rögtön odahozták, szopizni. Mindent megmutattak, amit csak egy baba gondozásánál tenni kell. Estére, mivel én császáros voltam, beadhattam még egy napot a fiamat, amit ki is használtam, hogy tudjak pihenni, de a következő naptól erre már nem is volt szükség. Ott akartam tudni magam mellett a fiamat. Egyébként beveszik a babát, ha valami olyat szeretnétek elvégezni, aminél nem tudnátok figyelni a picire, de csak akkor, ha nics tumultus, mert van, hogy már nincs elég hely a polcon. Nem csak azok a babák vannak bent, akiknek az anyukájuk ott van az osztályon (náluk többnyire ott van a baba az anya mellett), hanem akik most születtek és az anyuka még intenzíven vagy örzőben van.
A polcról nem tudnak leesni a babák! Egyrészt tényleg pólyában vannak, amiben nem tudnak olyan nagyon mocorogni, de azért nem is úgy fekszenek mint akiket lekötöztek. Nem kellett vinnem semmit sem, mert adtak pelenkát, popsitörlőt, alkoholt, hintőport, gézt, stb. Minden megvolt, amire szükség volt!
A kétágyas szoba is szűk, de nem kell annyi emberhez alkalmazkodni. Van zuhanyzó, wc, hűtő, és jármű a babának (amibe ki tudod tolni a babát, ha jönnek a látogatók, bár az ajtóra ki van írva, hogy a szobába látogató nem jöhet be, és a gyereket is csak az ajtóból lehetne megmutatni).
Én hihetetlenűl gyorsan gyógyultam, már nem is fáj a hasam, nem úgy mint az első szülésemnél, ahól 1 hónapig azt hittem sohasem fog elmúlni a fájdalom. Most pedig már a második héten alig éreztem, hogy egyáltalán megcsászároztak! Hihetetlen! Csak azt tudom írni, hogy nem bántam meg a korház és orvoscserét. Ja és az orvosom: Dr Jó József Gábor, egyetemi tanársegéd, genetikus. Én is ájánlanám őt bárkinek, és ne tévesszen meg senkit az, hogy nagyon fiatal! Csupa jót tudok róla csak mondani.
Üdv. Zsuzsa
Ha kérdésetek van írhattok az email címemre is,
kormos.mzs@freemail.hu Minden kérdésre válaszolok.