Csajok,
Most olyat írok, hogy ki fogtok akadni. Muszáj kiírnom, mert mindjárt megpukkadok a méregtől! Az oviról van szó, ismét.
Ma 2-kor felhívott megint az az aszaltképű unott nőszemély, hogy üvölt a gyerekem, menjek érte. Kivételesen nagyon halkan beszéltem vele - Roni épp aludt. Közöltem, hogy egy olyan pici épületben, ha az én gyerekem elkezd üvölteni, azt én kiválóan hallanám még telefonon keresztül is. Na erre helyesbített, hogy sír. Kérdem, hogy miért - merthogy általában megmondja a gyerek. Erre közli, hogy neki nem volt hajlandó elmondani, csak a dadusnéninek mondta, hogy apával szeretne elaludni, mert egyedül nem tud. 3 nap alatt elérte az a némber, hogy a gyerek nem áll vele szóba!!!!
Mondtam neki, hogy most nem tudunk értemenni Bogiért, mert az apja suliban van - 4000Ft/óra magántanárnál - nekem meg itt alszik a kicsi, ha felkel, csak akkor tudok menni. Erre újra finomított, hogy hát uzsonnaidőre menjek érte, az meg 3/4 3 - 3 óra körül van. Jó. Bevágtattunk Ronival.
Amit tapasztaltam:
- nem Bogi volt az egyetlen gyerek, aki nem aludt
- Bogi nemhogy nem üvöltött, mégcsak nem is sírt, egy kisfiúval meséskönyvet nézegettek, és halkan
beszélgettek
- az óvónőt sehol
sem találtam
Viszont aki ott volt, az a daduscsajszi. Vele jó negyedórát értekeztem... miközben figyeltem a gyerekemet. Ha egy gyerek ki van borulva, és hiányolja a szüleit, akkor nem vigyorog meg magyaráz boldogan másoknak, és nem meséskönyvet nézeget, hanem minimum feszengve nézi az ajtót, hogy jönnek-e már...
A dadus elmondta, hogy végülis megint volt egy pici pityergés elalvás előtt, merthogy apát szerette volna a csajszi. Aztán elaludt, de csak rövid időre, mert annyira melege volt, hogy csatakosan ébredt fel, és nem aludta ki magát. Szólt a
dadusnak, hogy akkor ő most kimegy a csoportszobából, mert a többiek alszanak, és akkor ő most kint lesz az öltözőben, mert sírni szeretne. Erre a dadus mondta neki, hogy sírni bizony nem kéne. Mire a csaj: jólvan, akkor gyere te is, és mesélj nekem!
A dada kiment vele, és félórát meséltek-beszélgettek...
De hát ő csak a dadus... nem az óvónő... neki nem megerőltető foglalkozni a gyerekekkel, bezzeg annak, akinek ez lenne a dolga, annak büdös a meló!!!
Ekkor előkerült végre az óvónő, és kezdte nekem, hogy lehet, hogy nem jó megoldás, hogy a gyerek oviba jár, és ott is alszik... merthogy pedagógiailag így-meg-úgy.... Nagyon kultúráltan közöltem vele, hogy a pedagógiát talán hanyagoljuk, azt én is több évig tanultam
Az az egész lényege, hogy semmi, de tényleg semmi gond nincs a gyerekkel, amíg ez az aszottképű némber meg nem jelenik délután, merthogy a délelőttös óvónénit is szereti a lányom... onnantól kezdve, hogy megjön a délutános Bogi még csak azért sem szól, hogy pisilnie kéne, hanem megvárja, hogy a daduscsaj bemenjen a szobába (merthogy neki más dolga is van, nem csak a gyerekek pátyolgatása) és neki szól inkább....
És végignéztem kábé félórában, hogy mit művel a gyerekekkel ez a nőszemély...
Mintha ott se lettem volna.... lehet, fel se fogta, hogy bementem... ugyanis Roninak muszáj volt picit játszania, míg a tesó uzsonnázik.
Hát, csajok, megáll az eszem.... nem hittem a szememnek és a fülemnek...
Volt egy 2 kislány, akik még aludtak, de a többiek közül páran már az asztaloknál ültek, várva a kaját. Az egyik kislányhoz odament, megbökdöste
és közölte vele, hogy "fel kéne már kelni, el kell pakolni az ágyat!" és otthagyta... ugyanez a másikkal... Egyikük fel is kelt, szegénykém a világát se tudta, hogy merre van... odaült egy asztalhoz (egyedül), pohara meg tányérja ugyan volt, de szendvicses tál nem volt az asztalon. És elkezdett pityeregni, hogy akkor most ő nem fog kapni uzsonnát, mert későn kelt? Erre a nő reakciója: "Ne legyél már ilyen élhetetlen! Nem igaz, hogy képtelen vagy felfogni, hogy menj oda a másik asztalhoz és vegyél onnan ennivalót!" - mindezt olyan hangnemben, ahogy egy kóbor kutyához se szólnék... és persze az egészet a jelenlétemben!!! Tök döbbent pofával ülhettem, mert a dadus végignézte szintén a jelenetet - csak ő épp a még alvó gyerkőcöt próbálta ébresztgetni - és szerencsétlen olyan "bocsi, nem tehetek ellene" módon nézett rám, és égett a feje. Az óvónő mikor észlelte, hogy bámulom, csak félrenézett, és kiment...
Ja, és amikor felöltöztünk - merthogy Bogi nem volt hajlandó rendesen meguzsonnázni, mert a nő megállt az asztaluk mellett, inkább otthagyta a kaját és szólt, hogy menjünk már - és elindultunk kifelé, még visszanézett, hogy a dadusnéni merre van, neki
integetett, és amikor odajött hozzá a dada, azt mondta, hogy "Kriszta néni, holnap majd fogok aludni, csak hozom a kiskutyusomat, jó?"
Teljesen el vagyok képedve!!!
Kapnak még időt a jövő hét végéig, aztán ha nem változik a helyzet pozitív irányba, lesz pár keresetlen szavam az óvoda vezetőjéhez... nem muszáj pont ennek az ovinak megkapnia a pénzt, amit a férjem szerzett az alapítványuknak... más intézmény is örülne neki szerintem....
) hát akkor kicsit megijedtem, mert nem tudtam hogy ütjük majd el az időd legalább 7-ig. Végül is az egyik barátunk a segítségünkre sietett, mert pont erre sétáltak a kisfiával, és elhívtak minket is a tóhoz. NAgyon jól érezte magát Szonja. Futottak, játszottak, fociztak. Ez volt 4-kor, és 3/4 6-ra értünk haza. Itt még játszottak kicsit, utána vacsi. A fürdésnél viszont végképp kidőlt: ordított, és visított, nem is tudok rá szavakat. A fáradságtól minden baja volt.Alapból nem ragaszkodtam volna a fürdéshez, de tegnap is kialkudta, hogy nem fürdik. NAgyon sajnáltam. Végülis 8-kor aludt el. Remélem holnap fel tudunk kelni időben, és visszatérünk a régi kerékvágásba...
) kiszálltam, megnézett a doki, nem sokat tágultam, így már nem ültem vissza a kádba. Közben ellenőrizték a szívhangot. Ebben az időszakban elment Éva néni pihenni egy kicsit, rábízott Sárközi Anikóra. (szimpatikus volt ő is) Ekkor kezdett sűrűsödni a dolog, egyre erősebb fájásaim lettek. Ez öt óra körül volt. Ekkor három ujjnyi voltam. Anikó észrevette, hogy fájás alatt esik a baba szívhangja, de utána visszaáll. Szólt Éva néniek. Ez azért lehetett, mert nem kapott ez alatt elég oxigént Anna, mondták, mélyeket lélegezzek, lassan, ne kapkodva. Ez után már jó volt az érték, megnyugodtunk. De baromi erős fájások alatt nehéz volt lassan lélegezni, de a babáért mindent. Szóval fél egytől ötig tágultam két ujjnyit, onnantól három órára rá megszületett Anna baba. Ez a szakasz nagyon intenzív volt, Sárikával nem voltak ilyen erősek a fájások, viszont hosszabb idő alatt született meg. A toló szakasz is nagyon gyorsan ment, pár tolásra (3-4 körül volt) meg is született. És akkor hallottuk, hogy kislány. A mi gyönyörűséges, magzatmázos meglepetés kislányunk.Onnantól egyértelmű volt, hogy nem is lehetett volna más 
Nem volt ugyanis hely az újszülött osztályon. Én meg még két ágyasról álmodoztam, de ez nem jött össze. ( most jöttem rá, hogy ezt ma már leírtam. Bocsi 
[/quote]
