Sziasztok!
Most fogok szétrobbanni!!! Már megírtam egy csomó mindent amikor a lány kattintott egyet az egérrel, és elszállt az egész.
Ááááááááááá!
Szóval!
Pilla!
Megmondom őszintén, hogy nem irigyellek ezért a helyzetért! Sajnálom, hogy ez van most nálatok! Tanácsot nem igazán tudok adni. Nálunk nem igazán volt hazudozás, mert anyu szigorúan fogott minket. Ha rajtakapott valamin akkor vagy eltiltott valami olyantól amit szerettünk, vagy otthoni melót talált ki nekünk. Mindezek ellenére legbelül mindig tudtam, hogy neki van igaza. Természetesen ezt sosem mondtam ki neki.
Andi!
Én nem értek a témához, de szerintem a lányok elég bíztató dolgokat írtak! Mikor kell mennetek vizsgálatokra?
Nircee!
Gyors jobbulást kívánok Marcinak! Szerintem ne féltsd Simit, hiszen őt védi a tejcsi. Igaz, amikor Lili beteg volt nálunk mi azért külön altattuk Bulcsútól. Olyankor kihoztuk a kiságyát a nappaliba, és itt aludt. Olyan rossz volt látni, hogy csak fekszik a kiságyba, és nézi a mesét, ahelyett, hogy rohangálna és sikoltozna, ahogy szokott...
Sun!
Asztaaa! Nem semmi az egyszeri kelés éjjel. Mit meg nem adnék ezért! Kívánom, hogy így is maradjon nálatok!
Nálunk katasztrofális a helyzet alvás terén. Bulcsú nagyon sokszor felkel éjjel. Van, hogy 4-5ször is.
Már teljesen zombinak érzem magam. És sajnos most már eljutottunk oda, hogy ha fel kell hozzá kelnem sokszor ingerülten megyek hozzá, és ez nagyon nem jó, tudom, de mégsem tudok ellene tenni. Persze, ha már leültem megetetni, akkor lehiggadok, de akkor is rossz, hogy ezt érzem. Nem tehetem meg, hogy hagyom sírni, mert felébreszti Lilit, de az sem megoldás, hogy ez menjen. Ha közénk vesszük akkor meg alszik, de nekem úgy nem kényelmes, nem tudok igazán jól aludni olyankor. Nem tudom mi lehet a megoldás... Szerintetek sok az, hogy napközben még 3szor alszik?
Napközben is rengeteget sír. Rettenetesen társasági lény. Olyannyira, hogy egészen egyszerűen nem lehet egyedül hagyni. Ha csak meglátja, hogy elmegyek mellőle a konyhába (hozzáteszem kb. 3 méterre vagyok ilyenkor tőle) elkezd üvölteni, és nem hagyja abba. Behergeli magát, de annyira, hogy a szomszédok szerintem már lassan a gyermekvédelmiseket fogják rám küldeni.
Plusszba még az is itt van, hogy még mindig nem áll négykézláb, és nem mászik. Aggódok is emiatt rendesen. Úgy állapodtunk meg a dévényessel, hogy hétfőn hívom (egy hónapot most kihagytunk), de szerintem megvárom az október másodikát, mert akkor megyünk gyerekorvoshoz, és megkérem, hogy nézze meg, mondjon véleményt. Én már nagyon nem tudom, hogy mi legyen. Nagyon-nagyon nem akarom őt kínozni. Annyira rossz őt így sírni látni, de ezt már írtam, nem akarlak titeket megint ezzel fárasztani. Szóval még mindig nem tudom, hogy mi legyen...
Egyébként Lili nagyon törődik az öccsével. Tegnap is Bulcsú sírt(pontosabban visított), én meg mosogattam, így nem tudtam foglalkozni vele (megmondom őszintén nem is akartam, kíváncsi voltam rá, hogy mikor hagyja abba). Lili odament hozzá, és percekig próbálta vígasztalni. Játékot adott neki, cumit vitt oda, mondta neki, hogy "Bulcsú ne sírj". Én már régen feladtam volna a helyében, de végül neki sikerült megnyugtatnia. Annyira jó volt látni, hogy milyen hatással van az öccsére, és hogy milyen türelmes. Bulcsú a füle mellett sikított, üvöltött, de ő mégis ott maradt és nem adta fel.
Na. Megint sír, mennem kell...
Kíváncsi leszek majd Szonjára. Ő valahogy már kisgyereknek sem az a csendes tipus, mint én voltam.... 
