2008.09.18 12:59
Szerző: nircee
Sziasztok!
Nekünk Concord Ultimax-unk van, teljesen meg vagyunk vele elégedve.
Tgyás/táppénz,
én sokkal jobban járok így, mert nekem jóval 130nettó felett volt a nettó fizum. Egyébként a táppénz épp a GYED 2x-ese volt (a max-ot kaptam), tehát már csak emiatt is jól jártam. Most a Tgyás épp ugyanannyi, mint a fizum volt, mikor abbahagytam a munkát 2 éve. A GYED ismét a max. lesz állítólag, nem tudom. Majd meglátjuk. Szóval nekem megérte táppénzre mennem. Ja, és a Tgyás-t tényleg nem szabad szülés előtt igényelni, mert akkor elveszik 1 hónap.
Hát, Lányok, köszi a hozzászólásotokat szopi ügyben. Mindenki azt írta, amit gondoltam, hogy fog írni.
Egyet szeretnék tisztázni, mielőtt leírom, hogy mi történt azóta: nem vagyok egész nap idegbeteg és nem tépem a hajamat, és nem üvöltözök a gyerekekkel. Nappal tök jól elvagyunk, Marcival is már nagyon sokat tudok játszani, akár szoptatás vagy büfiztetés közben is, már megszokta a helyzetet. Az éjszakákkal vannak komoly gondok, és a szopival. De úgy tűnik, kezd javulni e téren is a helyzet.
Ja, és nem az összebújás ellen vagyok, az nagyon jól esik, és sokszor 2 etetés közben fel sem kelek a fotelből, annyira jó érzés, mikor Simi meleg teste ott fekszik rajtam és beleszuszog a nyakamba. Csak a mellemhez nem szeretem, ha ér. A kezdeti érzelmi elfordulás már a múlté, nagyon szeretem ezt a kis krapekot, most már mindig elönt a melegség, ha ránézek. És sokkal türelmesebb is vagyok, a sírás sem borít ki. Éjjel az más, akkor nehezebb. Lehet, hogy a homeós nyugtató is használ, nem tudom.
Szóval tegnap voltunk gyerekorvosnál, 1 kilót hízott Simi 1 hónap alatt, tehát tényleg nem hal éhen. A védőnők mondtak néhány tanácsot szopi ügyben, itthon kipróbáltam, és jobb a helyzet. Nem mondom, hogy már egyáltalán nem fáj, de már nem bőgöm végig az elejét. És ez már nagy előrelépés.
Az éjszakát meg úgy beszéltük meg Csabival, hogy az első etetést, ami 11-1/2 12 körül van, Ő csinálja lefejt tejjel, így én aludhatok 1/2 10-től kb. hajnal 1-2-ig. Tegnap kipróbáltuk, nagyon jól működött, olyannyira, hogy mikor 1/2 12-kor felkelt Simi, nem is hallottam, úgy aludtam végig, mint a bunda, abban a boldog tudatban, hogy nem nekem kell felkelnem hozzá.
Tehát úgy döntöttem, adok még egy esélyt a szopinak, aztán ha nem megy, akkor fejek amíg lehet, aztán jöhet a táp. Marci is kapott, igaz, csak napi 1x, de szépen felnőtt ő is.
És azzal, hogy végre ki mertem mondani mindkét problémámat, ráléptem a megoldás útjára, hiszen már Simivel megoldódott a kapcsolatom, most már csak a szopi van hátra.
Pocakfájás ügyebn is javult a helyzet, vettünk Epumisant és Gripe Watert, meg adom a homeós bogyókat, és úgy tűnik, ez így együtt használ.
Henus,
az utálat és a lelkiismeret-furdalás nem zárja ki egymást. Az egy dolog, hogy nekem valami nem jó, az meg egy másik, hogy furdal a lelkiismeret, hogy emiatt esetleg nem adom meg Siminek azt, ami neki jó és kell. Mert ha nincs teje valakinek, az más, de ha van, akkor valahol luxus és önzés csak amiatt nem adni, mert az az anyának nem jó. De az is igaz, hogy nem idegbeteg anyára van szüksége a gyerekemnek, hanem boldog és kiegyensúlyozott anyára, és ha ennek a szoptatás az akadálya, akkor abba kell hagyni. Mondom, adok még egy esélyt, hátha jobb lesz, Marcinál is küzdöttem, Simi is megérdemel ennyit. És az az igazság, hoyg engem igenis bánt, hogy utálom a szoptatást, mert én szeretném szeretni, szeretném, ha jó érzés lenne, mintminden "normális" anyának. Mert hidd el, emiatt igenis rossz anyának érzem magam, aki csak nyafogni tud, és akinek semmi nem jó, ahelyett, hogy örülne, hogy van egy egészséges gyereke, és van teje.
Giga,
olvastam a blogodat, bár még nem jutottam végig. Ismételten csak azt az elcsépelt mondatot írhatom, hogy jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, és van, aki megérti a problémámat. Már ez óriási segítség. Marcival is hasonló volt a helyzet, csak akkor még magamnak sem mertem volna bevallani az igazságot. Egyébként Ő 6 hónapos koráig szopott, aztán még 1 hónapig kapott lefejt anyatejet, de ő már 2 hónapos korától kapott napi 1x tápot, és 4,5 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást gyümölccsel. Ez utóbbit nem így akartam, de akkor volt, hogy 1 hétig sem volt kakija, és akkor a védőnő mondta, hogy adni kellene gyümit, és akkor így alakult. Én megvártam volna a 6 hónapot. Marcival is fájt a szopi, kb. 4-5 hónapig, nem emlékszem pontosan, tehát pont a végére jöttem bele. 6 hónapos korában ő utasította el a cicit, mivel én akkor már élveztem a dolgot, szívesen folytattam volna. Nála még annyival volt más a helyzet, hogy ő mindig is jó alvó volt, és nem volt hasfájós, így éjszaka sokkal könnyebb dolgom volt, nem voltam ennyire kimerült.
Sun,
Simi csak hason alszik, 1 hetes kora óta. A védőnőnk kifejezetten javasolja a hason altatást, azt mondja, régen midnen csecsemőt hason altattak, aztán jött Amerikából a háton majd az oldalt altatás divatja, de ő mai napig azt vallja, hogy hason egészségesebb. Jobb a baba csípőjének, tüdejének, ráadásul már bebizonyosodott, hogy semmivel sincs több bölcsőhalál a hason fektetett babák között, mint a többinél. Annál több van viszont a visszanyelt felbüfizett tej miatt. Marci mindig csak oldalt aludt, aztán mikor megtanult forogni, azóta hason alszik.
Én Marcival próbálkoztam a bimbóvédővel, de nekem nem vált be, Marci nem szerette, én meg nem tudtam rendesen mellre tenni, mert a védő mindig elmozdult, és még arra is figyelhettem.
Tüccs,
én is úgy tudom, ikrekkel könyebb. Persze az etetés/fürdetés/büfiztetés nem, de 2 etetés között igen, mert úk tényleg tök jól elvannak egymással. A hármasikres haveroméknak sokkal kevesebb "feladatuk" van a 3 gyerekkel, mint nekünk anno csak Marcival. Nekik nem kell lekötniük őket, nem kell játszaniuk velük, csak ellátni. Persze játszanak ők is velük, de az is abból áll, hogy a 3 lány egyszerre nézi mászókának valamelyik szülőt, de akkor is együtt játszanak. Szóval nyugi!!! Biztos lesz neked is nehezebb időszakod, főleg az első hetekben, utána viszont könyebb lesz!
Na, ezt még leírom, csakhogy lássátok, vannak szép időszakok is nálunk:
tegnap este mikor fürdettük Simit, Marci ott állt a kiskád mellett a wc-n, és ő is fürdette az öccsét. A szivaccsal megmosta a hasát, vizet csorgatott a kezére, megfogta a kukiját (nagyon tetszik neki, hogy Siminek is van kukaca), és segített a popsiját is mosni. Aztán meg a kezét fogta, mert akkor nem sír Simi, ha a kezét fogjuk fürdés közben. A fejét is meg-megsimogatta, persze a maga módján, nem mindig túl finoman. És ami a lényeg: mindeközben Simi meg sem nyikkant, hanem tágra nyílt szemekkel nézte a bátyját, szinte áhítattal a szemében!!! Olyan édesek voltak! Ma este megpróbálom lefotózni őket.
Megyek, Simi sír.