Kedves Anyukák és Kismamák!
A mai szülés hatalmas élmény volt, és egyben egy tanúságtétel is, hogy az anyukák már a szüléskor milyen erőfeszítéssel segítik gyermeküket. Ha megengeditek, röviden, álmosan egy szubjektív szülésélményt írnék le nektek.
Tegnap délután elment a nyákdugó, ezek után már nem igazán szerettem volna aludni. Tudtam, hogy úgyis rövid lesz az éjszaka, de azért az esti Las Vegas sorozat kezdetekor kikapcsoltam a tévét. Másfél óra alvás után Katica motoszkálására lettem figyelmes. Mondta, hogy öt perces fájásai vannak, már lefürdött, és lassan készüljünk a kórházba. Én felöltöztem kómásan, mondtam, hogy a szülésznőnek, Éva néninek először egy smst küldjön, de röviddel utána fel is hívta. Éva néni éppen akkor ért haza (éjfél fele), mert nappalos volt, mondta, hogy menjünk be a kórházba, és a vizsgálat után majd szóljunk neki.
(Na kicsit felpörgetem, mert elalszotok, meg én is lassan
) Beértünk a kórházba, nem hátul a sürgősségin, hanem elől kellett bejelentkezni. A liftes nénit is fel tudtam ébreszteni, mert korábban már kilestem az ajtójukat
Felértünk, öltöznék be műtős zöldbe, mire Katica megemlíti, hogy a köldökvéres csomagot otthon hagytuk... Gatya vissza, kocsiba beül, 40 perc oda-vissza. Mire visszaértem a szülésznőnk már ott volt a kórházban! Én ilyet nem tapasztaltam korábban, és nagyon jól esett ez. Nem várta meg, hogy szóljunk a vizsgálat után, hanem a férjével behozatta magát. Meg is kaptuk a "szokásos" 3-as szobát, szívhang mérés után kezdődött az előkészület. Erről nem sokat írok, egyrészt mert nem voltam bent, másrészt eközben egy hentes leendő apukával beszélgettem, hogy mennyire tehetetlen egy férfi a szülőszobán.
Előkészületek után visszamentünk a szobába, ahol kezdődtek a fájások. Ekkor kb. 2 óra lehetett, fél 4-kor megrepesztették a burkot, majd Katica beült a kádba (még gyertyát is gyújtott neki Éva néni, tök romantikus lett volna, ha nem lettek volna fájások. Na fájások, ezekről szerintem nem tudunk mi fiúk semmit. A lényeg, Katica fél óra után érezte, hogy nem úgy jönnek a fájások, mint kellene. A szárazföldi vizsgálat is azt mutatta, hogy még csak egy ujjnyira van nyitva (méhszáj talán, bocs a tudatlanságomért). Ezért úgy döntött, hogy az ágyban vajúdik tovább, hogy ne enyhüljenek a fájások, és hamarabb táguljon (jó szó ide?). Hatalmas fájásai voltak, miközben a baba szívverése lassult, majd a fájások után ismét visszaállt. Én nem értek a fájások méréséhez, de láttam, hogy mennyire erős volt, a gép többször 120 fölött mutatott... A férfi meg tehetetlenül bámul, néha vizet ad, hogy a szomjat oltsa. Az erős fájások miatt folyamatosan mérte Éva néni a szívhangot, és kb. fél öt-öt óra magasságban kapott egy lazító injekciót is (mármint Katica, nem Éva néni). Közben végig beszélgettem a szülésznőnkkel, próbáltam ébren tartani magam, meg kicsit oldani a feszültséget.
Na megint aprólékoskodom. Gyorsítok. Szóval a fájások egyre erősebbek lettek, hat után már 3 ujjnyi volt. Azt mondták, innen már gyorsabb lesz. Kegyetlen fájásrohamok után elkezdődtek a tolófájások. Közben Katica derekát Éva néni megmasszírozta. Én is próbáltam, de csak fájások közben. Alatt nem igazán akartam Katicához érni, szerintem akkor amúgy sem jó semmi. Ja, közben Kovács Réka doktornő folyamatosan bejött, nézte a szívhangot, a tágulást. Szerintem jól megértették egymást orvos és szülésznő.
Most ugrok egyet a szülésre. Mármint egy kis kitérő előtte. Katica még nyár előtt mondta, hogy az alábbi szempontokat szeretné a szüléskor figyelembe venni: gátvédelem, köldökzsinór elvágása a pulzálás után, meg még egy valami, ami nem jut eszembe. Elérkezett a szülés, mondta Kovács doktornő, hogy megpróbáljuk a gátvédelmet, félreállt és innentől Éva néni irányított. Erős fájások és apró nyomások után már látszott a baba haja. Katica felkiáltott, hogy én nem látom, mondtam, hogy nem is láthatja. DE megérintette és simogatta a még kint sem lévő buksit. Utána nagyon szépen, talán a 4-5-dik nyomásra kijött a baba. De ezek nem ilyen durrbele nyomások voltak (nem tudom, hogy egyáltalán van-e ilyen), hanem apró nyomások a nagy fájdalom közepette. A baba megszületett 8 órakor, és kislány lett. Az előre megbeszélt Anna Boróka nevet kapta, paramétereit már fent olvashattátok. A köldökzsinórt természetesen én vágtam át, ha már bent voltam
És megvártuk, míg már nem pulzált. A babát megmosdatták, lemérték, majd megengedték, hogy a kint várakozó nagyszülőknek megmutathassam. A vizsgálatok során kiderült, hogy a gátvédelem annyira sikerült, hogy egy öltést sem kellett varrni. Rövid idő alatt rendbe tették Katicát, én meg átadtam neki második lányunkat, aki nagy ügyességgel találta meg az élelem forrását. Most egy hat ágyas szobában vannak, várják, hogy a szülőszobáról kiengedjék az embereket, és talán lesz nekik is alapítványi szobájuk. A család természetesen már úton van, vagy megérkezett, este három kocsival megyünk be, de csak szolidan. Úgy gondoltuk, jobb így egyszerre rövid időre, mintha mindenki külön-külön jönne, újra és újra elmondatva a történéseket.
Szóval ezúton is ezer köszönet Éva néninek, aki úgy olvasta feleségem gondolatait, hogy nem is beszélték meg előre. Annyira más volt ez a szülés, mint a korábbi. Semmi siettetés, semmi kapkodás, csak odafigyelés és törődés. Nem mondom, most is sajnáltam feleségemet és sírtam a babával együtt, de annyira pozitív élmény volt mindez. Az első után nekem nem ez volt a benyomásom. Most viszont jó volt látni, hogy a szülő nő volt a középpontban, nem az óra. Olyan szülés volt, amilyennek Katica eltervezte (na jó, a fájások talán erősebbek voltak, de erre a baba kézbevétele után már nem is emlékszik az ember - ugye?). Most nagyon örülök, hogy így gyarapodhatott a család. Természetesen Éva nénit hazavittem, miután elhelyezte a babát és a feleségemet, szegény 11-re ért haza, és hatra már újra mehetett dolgozni. De örülhet az a kismama, aki hozzá kerül. Türelem, figyelem, megértés, jó szó (még a kisapukához is), nagy élmény.
Bocsánat, hogy hosszú voltam, frissek az élmények. Remélem, hogy pontosan fogalmaztam, de ha más nem, Katica szerda este vagy csütörtök délután kijavít