Szia Dia!
Teljesen normális a kapcsolat Danival,gyakran jön, játszik a kicsikkel,vagy elviszi őket meg a kutyát sétálni,átmennek együtt a barátnőjéhez,tehát jobb lett így minden. Azt hiszem elmondhatom,hogy az első sokk után lehiggadtam és beláttam,hogy jó ez így, működik, többet beszélgetünk,normálisan,nincs számonkérés,vita.... Ami kicsit aggaszt,hogy amikor jön mindig éhes, és nem öltözik változatosan,többször veszi fel úgyanazokat a ruhákat /kissé koszosan
/. Ha itthon vagyok és főzök mindig hívom őt,és változatlanul annyit főzök mindig,hogy neki is jusson,még akkor is ha nem jön és ki kell dobnom.
Megvolt a tárgyalás a volt férjemmel megbeszéltük,hogy mennyit fizetek,és neki is mondtam,hogy hétvégente mindig jöjjön,várjuk a Danit.
Kérdeztem tőle,hogy minden rendben a Danival, a válasz elég kétértelmű volt:hááát nagyjából, és nem volt már olyan lelkes.
A kicsik változatlanul hiányolják még,és nagyon sérelmezik ha megígéri,hogy jön és mégsem ér ide.
Marcell aranyos volt mikor átköltöztettük és jött a Dani megnézni a szobáját, Marci odaállt elé csípőre tett kézzel,oldalra fordított fejecskével és ezt mondta: sajnálom Dani, de ez már az én szobám,de ha akarsz itt aludhatsz mellettem és ha nagyon akarsz még az autóiddal is játszhatsz
/Dani régi autóit megkapta/ Olyan jót nevettünk rajta.
Nem mondom,hogy nem hiányzik nekem a napi kapcsolat vele,de már elfogadtam.
Egy kicsit lelkiismeretfurdalásom van amiatt,hogy Marcellt átköltöztettük az ő szobájába, egy barátnőm azt mondta ez hiba volt,nem adtunk neki lehetőséget a gondolkodásra. 1 hónapig vártam hátha meggondolja magát........lehet kevés volt,nem tudom...
Bocsi,hogy hosszú voltam.