Na eldöntöttem, hogy mégsem főzök. Ez a leggyorsabb.
Tegnapról van maradék, apának meg a gyerekeknek elég, így majd holnap csinálok krumplis tésztát.
Tünci: kiviszem őket délután, engedélyt is kaptunk rá a dokibácsitól, szerencsére nem lázasodtak be egyikük sem, "csak" köhögnek. Ez az ovisbetegség, amit Dorcsi is folyton elkap.
A pneumo tényleg nem kötelező, a mi dokink beadta Dorkának, de nem elsőre. Mikor született Dorcsi Levi nem volt még ovis, akkor lett 3 éves, de kihagytuk az első évet. Így azt mondta a dokink, hogy ez annyira ritka betegség, az ő keze alatt még nem is volt, pedig már praktizál jó ideje, nem járunk állandó zárt közösségbe, így nem szúrja meg 3x pár hónaposan, ha 1 éves kora után 1 oltással ugyanolyan védettséget kap. Én meg nem vagyok az az anyuka, aki vitázik a dokival, hogy márpedig én most akarom azt az oltást, elfogadtam a véleményét, hiszen én is olyan bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, hogy kell-e oltatni. Mi a sima háziorvoshoz járunk, de a szomszéd faluban a gyerekorvos is olyan, mint a tied, kérdezés nélkül beadja, mert őszerinte nagyon fontos már ilyen piciknek. Épp ezért kérdeztem rá én is többször a mienknél, hogy biztos nem kéne?
Mindegy túl vagyunk már ezen, csak még mindig nem értem, hogy nem lehetnek ilyen fontos dologban egy véleményen a dokik.
A mienk a bárányhimlőset sem javasolta (bár az már nekünk nem is aktuális) arra is azt mondta, hogy esetleg majd ha ovis lesz, de végül összeszedtük egy mikulás ünnepségen. Egyedül a kullancsosat javasolta a gyerekeimnek, mert tudja, hogy pecás család vagyunk, sokat járunk erdőbe, rétre.
Lara: jobbulást Hannusnak is, milyen rossz, mikor betegek. Főleg a láz kiüti az enyémeket is. Dorcsi még csak 1x volt lázas, Levi már többször, bár ritkán lázas szerencsére ő is, de olyankor olyan kis bágyadtka, kedvetlen. Mikor utoljára lázas volt Levi feküdt, mesét nézett, tök fura volt, soha nem ilyen nyugodt. Apja is megjegyezte, mikor hazajött, hogy milyen rend van, nem volt kedve kupit csinálni.
Most nincs ilyen gond, akkora kupi van itt a nappaliban, szerintem a szobájában nem is maradt játék.
Ancsi: nektek is küldünk gyógypuszikat!!! Nem lehet egyszerű a felújítás. Mi 4 éve építkeztünk, de akkor az volt a jó, hogy abbahagytuk az aznapi mukát, aztán mentünk anyósékhoz haza, addig nem költöztünk be, míg nem lett "kész" (sose lesz) inkább azt írom lakható. Így is nehéz volt Levivel, hát még úgy, ha ott laktok a felfordulásban. nem irigyellek, de szép lesz a végeredmény, megéri!!!
Idén lesz 15 éve, hogy együtt vagyunk az urammal, mi nagyon-nagyon ritkán veszekszünk. Főleg azért mert velem nem lehet. Az első rossz szónál sírva fakadok. Nem direkt csinálom, egyszerűen ilyen vagyok. Apukám is ilyen, vele sem lehet veszekedni, ő kimegy a lakásból, de volt már olyan, hogy neki is könnyes volt a szeme, mikor anyu kiosztotta valamiért. Párom az elején még próbálkozott, aztán feladta.
Mindig az lett belőle, hogy vígasztalt a végén és elszállt a mérge. Már megtanultuk nem egymáson levezetni a feszültséget, bár néha még előfordul, kisebb vitáink azért vannak, de semmi komoly.
Az uram régebben nagyon hirtelen haragú volt, ha nem sikerült valami falhoz vágta a kisszéket pl, vagy belerúgott a falba, kiabált a tanáraival, vagy egy kétajtós szekrény kinézetű pasival, aki nem adta meg az elsőbbséget, de hozzám szelídült. Vagy benőtt a feje lágya.